Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Hidügyek

- 155 A sokszor még csákányütéssel is érintett tányéraknák, kézigránátok iszappal, törmelékkel boritva igen sok hidnál veszélyeztették az ott dolgozók életét. Például a csikostöttösi és oroszlói Baranyacsatorna hidaknál, a villányi Karasica hidnál, a vajszlói Feketeviz hidnál stb. Sőt a 66. sz. utón Gödreszentmárton előtt még az egyik kis fedlapos áteresz újjáépítésénél is 6 tányéraknára bukkantunk. Minden felrobbantott hidnál, műtárgynál fokozott ellenőrzésre volt szükség és csak körültekintő óvatosság mellett sikerült a baleseteket elkerülni; érthető, hogy ez mennyire hátráltatta, lassitotta a munka ütemét. A forgalom - különösen a nehéz gépjárműforgalom - növekedése az 1950-es években a felrobbantott hidak ujjáépitése mellett mind jobban igényelte a kis teherbírású és keskeny hidak átépítését és szélesitését is. Az időszak anyagellátási nehézségei és az igen korlátozott hitelkeret miatt e feladatokat csak a legnagyobb takarékosság mellett lehetett végrehajtani, így az időszak hidépitéseit a legkülönbözőbb szükségmegoldások is jellemzik. A drávaszabolcsi Dráva hid roncsainak bontását már az 1950-es évek elején megkezdtük. A felhasználható hengerelt, szegecselt tartókat és zórésvasakat a faprovizóriumok helyett végleges vagy félállandó jellegű hidként épitettük be. A visszanyert faanyagot állványozáshoz, zsaluzáshoz használtuk fel. A Dráva hid roncsanyagából épült a 66. sz. ut 10,269 km szelvényében