Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

„ . . . Budától—Szebenig: Buda-Ótsa—Ketskemét— SzegedMakó-Tsanád-Semlak-BetskeArad-Lippa—TótVárda-DévaSzeben."

2 Ez a postavonal egészen 1854-ig, a vasút megnyitásáig működött.

3 Útvonal létezett, de az út csak a puszta föld volt. Sokszor a postakocsi kénytelen volt a mezőn közlekedni, hogy tovább tudjon haladni. ,,1789-be a Budáról Zimonyba vezető postavonal létesíttetvén..."

4 Állomásai: „Soroksár— Latzháza-Kun Szent Miklós-Szabad SzállásIzsák—Vadkert—Halas—Maria Theresiopel (Szabadka)—Topolya^Verbász"-Pétervárad. Ezt a postavonalat eredetileg azért állították fel, hogy a török ellen háborút viselő hadsereg utánpótlását szállító hajósok rövidebb idő alatt térhessenek vissza Bécsbe. Hetemként egyszer közlekedett delizsánsz-járat, később, 1868-tól naponta.

3 Ballá Antal Pest megyei mérnök térképéről készített kivonaton az 1793. évben létező postaés egyéb utakat tüntettük fel.

6 Gróf Teleki Domokos 1794-ben Pestről Temesvárra utazik. Azt írja, hogy ,,A Vidék egészen Pesttől Szegedig egy puszta és kedvetlen térség, amelyen az ember a Stációkon kívül ... a nagy Pusztákon és egy egy roszsz Fogadónál vagy Tsárdánál egyebet nem talál . . ."

7 Kecskemét, a nagy mezőváros (24 000 lakossal) nagy falu módjára épült, s benne a templomokon kívül csak a „Nyomó száraz Malom" kelti fel az utazók figyelmét. Félegyháza, a 8000 lélekszámú kiskunsági város, rendesebben kiépített, mint Kecskemét. A postákon kívül a vásárokba igyekvő kereskedők és barom csordák szaporították a forgalmat. Bél Mátyás 1737-ben arról ír, hogy a kecskeméti vásárok országos hírűek és igen sok marhát hajtanak fel. Az állatkereskedők leginkább rácok, de törökök is látogatják a vásárokat a saját hazájukbeli portékákkal.

8 Alig akad az országban olyan város, amely a kecskeméti vásárra el nem jönne. Rendkívüli utazások is akadnak, mint például az uralkodó 1773. május 6-8. közötti utazása Budáról Szegedre. Herpay Mihály kapitány Halasról keltezve rendelkezik, hogy a Félegyházi kerület „Ország Uttyait" megigazítsák. Ennek érdekében április 19-re Félegyházára rendeli az alábbi egységeket: (Egy egység áll: 1 kocsiból 3 lóval és 3 ásós-kapás emberrel.) Halas 20 kocsi, Félegyháza 30 Dorozsma 12 Majsa 10 Fülöpszállás 12 „ Szabadszállás 15 „ Kun szentmiklós Lacháza 15 8 összesen tehát: 122 kocsit 366 lóval és 366 ásós emberrel rendelt ki az út egyengetésére, rendbehozására, s még ezen felül az egyes stációkra további lovakat készenlétbe.

9 A sószállítások ugyancsak megterhelést jelentenek a lakosságnak. Még II. András 1222. évi bullája rendelkezett arról, hogy „só az ország közepén másutt ne tartassék, csak Szalacson és Szegeden", s e két helyről szállítsák az ország minden részébe. A Máramarosban és Erdélyben bányászott só éppen a Duna—Tisza köze népének közvetítésével jutott el Pestre és a Dunántúlra. A kiskunsági rendelkezésekből világosan kiderül, hogy Szolnokról Pestre, Szegedről Bajára és Dunavecsére szállították a sót

10 Baján és Dunavecsén is volt sótároló ház, illetve hivatal. Egészen az elmúlt század második feléig ez volt a sószállítás módja. Baja környékének forgalmáról a következők ismeretesek: Bajának 1697 óta van postája, amely az eszéki főhivatal felügyelete alatt áll. Naponta lovasposta jött Szabadkáról és ment tovább Zomborra. Később a gyorskocsi, a delizsánsz is érintette Baját hetenként egyszer. A szekérposta elfogadott küldeményeket Pest, Győr, Bécs, Szabadka, Szeged, Temesvár félé minden hétfőn és pénteken délig, Zombor, Kula, Újvidék felé minden vasárnap este 6-ig.

11 Az igazi forgalmat nem a posta, hanem a termények szállítása jelentette. Bácska és Pest megye déli része Bajára vitte a mezőgazdasági termékeket. Mindaddig, amíg a vasutak kiépítése nem formáJta át a közlekedés szerkezetét — a város rovására -, addig Baja volt a legforgalmasabb dunai rakodóhely. Több százezer szekér fordult meg itt évente, számos fuvarozási vállalkozó közvetítésével jutott el az áru az ország minden részébe. Sóhivatala a környék sóellátását biztosította. Az országutakat nem burkolták, csak a nagyobb városok néhány utcája, tere volt burkolva. Az 1700-as évek közepétől kiépült a vendéglátó hálózat, vagyis a csárdák. Ugyanakkor a rabló és fosztogató betyárvilág fénykora is erre az időre esik. A csárdák felsorolását az 1. sz. melléklet, a bajai vámtarifákat a 2. sz. melléklet tartalmazza. JEGYZETEK 1. Hanzély János: Magyarország közútjainak története. Bpest, 1960. 28. old, 2. Antalffy Gyula: így utaztunk hajdanában. Bpest, 1975. 216. old. 3. Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város gazdaságtörténete. Kkhalas, 1935. 91. old. 18