Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

ország területéről. A Vajas folyó mentén a Botond nemzetség telepedett meg. A Vajas a Duna-Tisza közének jellegzetes folyója volt, amely Kalocsa mellett, Foktőnél ágazott ki a Dunából, s Bajánál, a mai Sugovica, majd a Baracskai-Duna medrében folyt, s Bács és Valkovár közt tért vissza ismét a Dunába.

3 Kalocsa és környéke Árpád családi birtoka lett. I. István érseki székhellyé teszi, s templomot épít. A tatárjárás után erődített várkastély épül itt.

4 Tass község neve a honfoglaló vezérek egyikének emlékét őrzi. Solt és Fájsz Árpád leszármazottai voltak. Emléküket a hasonló nevű települések jelzik. E rövid felsorolás is bizonyítja a Duna-Tisza közének jelentőségét a hazát találó, majd államot alapító magyarok számára. Az Árpád-kor egyik fontos útja volt a buda — szegedi nagyút. Két nagy folyami átkelőt kötött össze egymással. A szegedi átkelőhöz Szolnokról is vezetett egy út, amely Alpárt, Csongrádot és Szert érintette. Alpár felső részén

5 gázló vezetett át Kürt faluba. Alpár alsó részén a Görögrév Ugon keresztül vezetett a vásárral rendelkező Ságra. A déli terület központja Bodrog vára volt. (Ma Jugoszlávia területe.) Innen ágaztak szét az utak a Duna-Tisza közének déli területére. Északi irányban Garán, Baján át Kalocsára vezetett út, amely Bátmonostornál elágazott Szekcső felé a baranyai révekhez. Páliból Bükeden (Bókodon) át (Kun-)Baja mellett Szegedre vezetett a Káliz út. Ezen az úton közlekedtek a XI—

XII. században a pénzváltást és sókereskedelmet lebonyolító mohamedán kálizok. Ez a Káliz út szinte teljes bizonyossággal azonosítható az előző részben említett Szekcsőtől Dáciába vezető úttal, mivel a révátkelő-helyek is ugyanazok. A mellékelt térkép bővebb tájékoztatást ad az útvonalakról.

6 Minden bizonnyal a megye északi részén is voltak utak, sőt, folyami átkelők is, ezek azonban elegendő megbízható adat híján nem közölhetők. JEGYZETEK 1. Győrffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet. 2. Győrffy György: idézett mű, 882. old. 3. Idézett mű: 695-696. old. 4. Dr. Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. I. köt. 522. old. 5. Az utak leírása Győrffy György műve szerint. Alpár település megközelítően a mai Lakitelek környékén volt, s Alpár vára attól délebbre, a mai Tiszaalpár területén. 6. A térképen feltüntetett Körös: Kalánköröse = Nagykörös. Péter- és pálmonostora két pusztai templom volt. A mai Pálmonostora község neve őrzi ezek emlékét, de a földrajzi elhelyezése téves ismeretek alapján történt, 3. Kereskedelmi utak a XIV—XV. században Az utolsó Árpád-házi királyok korában igen meggyengült a királyi hatalom. Az Anjouit teremtettek átmenetileg rendet az ismétlődően hatalomra törő nagyurak között. Károly Róbert ügyes politikájával visszaszerezte a királyi birtokokat, nemesfémből pénzt veretett, intézkedéseivel elősegítette a kereskedelmet. I. Lajos uralkodása idején a kereskedés fejlődése ugyancsak jelentős. Zsigmond alatt a városok fejlődése és a céhek kialakulása volt szembetűnő. Mátyás király korában fejlődött ki a kocsi korszerűbb változata. Ebben az időszakban élénk kereskedelem folyt az országban, s a főváros, Buda, igazi központja lett hazánknak. Jónéhány mű foglalkozik e kor kereskedelmi útjaival, de nagyon kevés adat áll rendelkezésre a Duna—Tisza köze területéről. Az ismeretek mozaikjából kell összerakni mindazt, ami támpontot adhat a közlekedés irányaira. A buda—szegedi út egyik fő vonala volt a kereskedésnek. Csánki Dezső írja 1880-ban kelt tanulmányában

1

: „Kelet felől Szeben és Brassó városából indultak ki útvonalak, és pedig Magyarország belsejébe rendszerint két irányban. Az egyik a Meszesen keresztül Várad felé vezetett, a másik pedig Gyulafehérvár, Déva, Vajda-Hunyad — és innen a Maros mentén Szeged és Buda felé . . ." Erről az útról szól Gárdonyi Albert írása is.

2 ,.Szeged város történeté"-'ben

3 olvashatjuk, hogy 1389-ben Zsigmond a szeri földesuraknak szigorúan meghagyta, hogy a sáregyházi úton Buda és Félegyháza felé járó-kelő szegedi polgárokat ne merészeljék útvámmal terhelni, máskülönben ezen vámszedési jogukat a szegedi királyi vár részére elkoboztatja. A megyénket átszelő észak-déli, illetve -délkeleti irányokból nyerünk tájékozódást a Pest megye műemlékei c. műből.

5 Makkoi László írja, hogy a XIV. és XV. sz. forrásaiból a Duna bal partján kilenc fontos útvonalat lehet kielemezni. Ezekből a területünket érintő út volt a már említett Buda-Öcsa-Dobas-Kecskemét—Félegyháza-Szeged útvonal. Egy másik út a Duna bal partján vezetett - valószínűleg Dunavecse, Solton át - Kalocsa felé. Ez utóbbi mellett szólnak az alábbi adatok: Dunavecse ekkor már jelentős település.

6 Solt már az Árpád-korban Fejér megye Solti székének központja volt. 1431-ben „Sedes Solth" néven említik, mint a solti szék vagy járás törvénytevő gyűléseinek székhelyét.

7 Kalocsa 1009-től érseki székhely, s a tárgyalt korban fontos dunai kereskedőváros; várát Károly Róbert építette.

8 Ugyancsak a Pest megye műemlékeiben olvashatunk az ún. Kunútról, amely Alsónémedin, Bugyin át vitt a kun szállásokhoz.

9 Ezt az utat 11