Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)

13.A magyar állami területen lévő állami közutak forgalmi térképe 1895. lyezett a közutakon, a közforgalom céljára megnyitott hidakon, kompokon, réveken és hajóhidakon. A vámszedési jog kétféle volt: — a vasúton fel- és lerakott áru után az új, ún. kommulatív jog feltétele volt, hogy a vasúti állomásra szállított, majd onnan feladott áru továbbszállításánál kiépített közút igénybevétele történt, függetlenül az út hosszától, — az útadó, mely az útalap legnagyobb részének bevételi forrása volt. A korábbi időszakhoz képest ez volt az úttörvény leglényegesebb újítása. Korábban ugyanis az útépítés, fenntartás költségeit a közmunka képezte. A törvény szerint az országos közmunka községűvé alakult át és a községi (vicinális) utak építésére és fenntartására szolgált. Az útadó alapját képező állami egyenes adóból 10%-ot kapott a törvényhatóság, ennél többet csak a Minisztérium engedélyével szedhetett be. Az adórész mértékét a törvény nagyon alacsonyan állapította meg, ezért az elkövetkező időben a törvényhatóságok a saját bevételeikből nem tudták kiegészíteni a szükséges mértékben. A XIX. sz. végén megkezdődött az utak melletti területsavuk fásítása, szinte példa nélküli rendszerességgel és módszeresen. Az eperfák telepítése előmozdította az iparilag fontos alapanyag előállítását szolgáló selyemhernyó-tenyésztés fellendülését. Az I. világháború előtt az állami utak fenntartására 3000, a törvényhatósági utakra 6000 útkaparót alkalmaztak, akik 4-5 km-es útszakasz gondozását, fenntartását végezték 240 állami és 500 törvényhatósági útmester irányítása mellett. 1909-ben az állam megvásárolta többek között a megyénkben lévő sárospataki kőbányát. Az állami kőbányákban a terméskő 62%-kal, a zúzottkő 40%-kal, zúzalék 73%-kal olcsóbb volt a magánbányák árainál. Ezekben az években megindult a bányák gépesítése, emellett sor került új bányák nyitására is, azonban ezek további fejlődését a világháború megakadályozta. 1910-ben megjelent a Közúti Hídszabályzat, amely megállapította a terheléseket, a megengedett igénybevételeket, a különféle építési anyagok vonatkozásában, azok minőségét szabályozta. A méretezésnél előírásként szerepelt a 20 to-s gőzeke, alternative, négy 10 tonnás kocsikból álló kocsivonat és 400 kg/m

2 emberi terhelés. (16.) A háború kirobbanásakor néhány hadászatilag fontos útépítés kivételével az összes többi építést beszüntették, a robbanószer hiánya a kőtermelést korlátozta. A kis teherbírású hidak átépítése, megerősítése a prioritást élvező hadi érdekek mellett igen nagy gondot jelentett. 8. A két világháború közötti időszak A világháború pusztításai az utakat és hidakat sem kímélték. 1919-ben az ország teljes úthossza 27 866 km volt, ebből 1 080 km ( 4%) pormentes (keramit, kocka stb.), 15 139 km (54%) vizes makadám (kavicsoltak is), 11 647 km (42%) földútból volt. Az 1920-as évek elején útépítést csak ínségmunkák keretében végeztek. A kormányzat a munkanélküliség és az ínség enyhítésére nagyobb összegeket folyósított segély címén. Az építéseknél szinte minden munkát kézi erővel végeztek. Az építések felfutása gyakorlatilag a Népszövetség által folyósított kölcsönökből kezdődött meg. Az 1920. évi XXVII. Te. biztosított nagyobb lehetőségeket az építésekhez. Ezt követően megszervezték az állami útigépjavító telepet, melynek induláskor az állománya mindössze 7 db gőzüzemű úthenger, 10 db tehergépkocsi pótkocsival, és 2 db szerszámgép volt a mintegy 25-30 fő munkás mellett. A törvényhatóságok állománya ekkor 17 db gőzhenger és 31 db lóvontatású úthenger volt. Megyénkben ebben az időszakban épült meg a Miskolc—Lillafüredi út közel 25 km-es szakasza, a sajószentpéteri, á putnoki és az ózdi átkelési szakaszok kiskockakő, a miskolci, hejőesabai és abaújszántói átkelési szakaszok nyerskockakő burkolattal, valamint az Aggtelek felé vezető út közel 43 km-es szakasza. A hid-és műtárgyállományt a 15. sz. térképmelléklet szemlélteti. A bükki kőbányák termelése 1923-tól kezdődően növekszik. A meglévő bányák gépesítésében is fejlődés kezd mutatkozni. Megtörténik Tállyán és Tarcalon a bányanyitás. Az 1918. évi kőbányákat és közúthálózatot illusztrálja a 14. sz. térképmelléklet. Az ÁÉH székházai közül 1927-ben elkészül a miskolci és a sátoraljaújhelyi. A gépjárművek számának rohamos növekedése miatt az utak állapotában romlás következik be, ezért a helyreállítás kompenzálása érdekében az 1928. évi VI. Te. alapján bevezetik a gépjármű adót. A befolyt pénzből 1930-34 között korszerűsítik a 3. sz. főút megyei 29