Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)

dési eszközökkel a 15. századra sem javult sokat a napi 20—30 km-es átlagteljesítmény. A 15. században II. Ulászló a lengyel határtól Pestig utazik, útja során érinti a megyében Emődöt, majd Egeren keresztül folytatja útját Pestig. Utazása során naponta 50 km-t tett meg. (8.) Mátyás királyról jegyezték fel, hogy igen gyakran utazott, naponta 100 000 lépésnyi (mintegy 75 km) utat is megtett. A középkor kereskedelmi és közlekedési kapcsolatainak fejlődése során nélkülözhetetlenné kezdett válni különböző műszaki létesítmények (várak, erődítmények), valamint a meglévő és használt úthálózat, átkelési helyek térképi rögzítése. Cusa (1401-1464) Germania-ja volt az első fokhálózattal ellátott térkép, melyhez hasonlóan Lázár deák készítette el hazánk első 1:1 200 000 méretarányú térképét. (2. sz. térképmelléklet.) A Borsod, Abaúj és Zemplén megyét magába foglaló részén a nyilakkal jelzett helységek világosan olvashatók: Miskolc, Szikszó, Tarcal, Sárospatak, Tokaj. (3. sz. térképmelléklet.) A térkép ÉNy-i tájolással készült, a közlekedési útvonalakat a vízrajzon kívül nem tartalmazza. A 16. század úthálózati, műszaki vonatkozásairól térképi anyag szinte semmi sem maradt fenn. 5. A török hódoltság Az 1526-os mohácsi csatavesztést követő másfél évszázados török uralom ideje alatt ugyan a kereskedelem a megszállók védelmét élvezte, az ebből származó jövedelem miatt azonban a hódoltsági területeken gyakorlatilag az úthálózat műszaki színvonala mégsem javult, hanem leromlott, korabeli írásos feljegyzések szerint az utazósebesség a minimumra csökkent. Bongars Jakab 1585-ben IV. Henrik diplomatájaként utazott Bécsből a Felvidéken, Erdélyen át Konstantinápolyba, érintve Borsod, Abaúj és Zemplén megyét is. Leírásában említi Encset (Eitschen), Göncöt (Ginths), Tokajt (Tokai), a Bodrog folyót (Bottroc), Abaújszántót (Szántó) a gyógyforrásával, Bodrogkeresztúrt (Cherattelor). Leírása szerint az Encs és Tokaj közötti 5 (akkori) mérföldes utat fél nap alatt tették meg, ami viszonylag gyors haladásnak minősíthető. (9.) A mohácsi csatavesztés utáni, majd a török uralom alatti időszakban a felvidéki állapotok (kalmárok kifosztása, a romlott minőségű vert pénz) a kereskedelemben visszaesést okoztak. Az ezek miatt megromlott biztonságos közlekedés Zsigmond Ágost trónra lépése után lett ismét helyreállítva 1549-ben. Az 1599:30 te. „... büntetést is szab az alispánokra, kiknek az utakra felügyelni kötelességül tétetek, ha azokat elhanyagolni engedik..." 1715-ben „... nagy akadály volt még ezen korban is belközlekedésünknek az utak szabályozatlansága..." Az 1790. évi országgyűlés 67. törvénycikkben országos választmányt jelölt ki. Feladatai között szerepel:,,... 2.) a közlekedés gyarapításának s a sokféle, azt gátló, akadályok elmozdításának, az utak, csatornák s folyamok szabályozásának terve ..."(10.) Szenczi Molnár Alberttől, a neves prédikátortól és szótárszerkesztőtől két útleírás maradt fenn, aki az utazás körülményeiről, a megtett útról ír részletesen. 1613. október 5-én Rimaszombattól Szendrőig utazik lovon, 6-án Felsővadászon, 7-én Göncön éjszakázik, majd 8-án megérkezik Patakra (Sárospatak). Innen Debrecen felé indulna, de a veszedelmes útról visszafordul és Kassának tart. Egy év múlva 1614 decemberében Szenczről Liszkára megy „az sinatocskára", ez alkalommal lassabban halad, a tél nehezíti útját, hosszabb időt tölt útjának egy-egy állomásán. Útvonalán szerepel Szendrő, Abaújkér, Erdőbénye, Liszka, Patak. Honi utazásai közül az 1615. év elején megtett Kolozsvár—Szenczi útja a leghosszabb, amely alatt a fél országot körülkerüli 26 nap alatt. 40-50 km-t megtesz napjában az Alföld veszedelmes peremvidékein s Felsőmagyarország biztonságosabb, de semmivel sem jobb útjain. A posta váltott lovain sem lehet ennél sokkal gyorsabban utazni. (8.) 6. A közlekedés és az úthálózat fejló'dése az I. világháborúig A török uralom utáni időszakban a hódoltsági területeken az elhanyagolt, szinte lepusztult úthálózaton a közlekedés vontatottan, nehézségek közepette bonyolódhatott. Megyénket az előző időszak hátrányosan nem érintette, a meglévő útnyomvonalak ez alatt is használatban voltak. A 18. század elején a megyét érintő, II. Rákóczi Ferenc által szervezett postahálózat érdemel említést, mivel a vármegyék út- és hidjavíttatási feladatait a fejedelem megszigorította. „A Rákóczi-szabadságharc postája" címmel Kamody Miklós által feldolgozott és a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában publikált anyagban Szepesi János rozsnyói főpostamester 1707. január 5-én keltezett, Károlyi Sándor generálishoz küldött levelében írja: „az utaknak egyengedtetését, tisztíttatását is, úgy az hidaknak az postai is lineákon való megcsináltatását... is a nemes vármegyéket illetvén az utaknak reparátiója, mellyről lészen is parancsolatja a) nemes vármegyéknek. ... az utaknak és hidaknak reparátiója megigazétássa, gátoknak csináltotása véget tekintetes nemes vármegyék tisztei jó idején találtassanak meg..." Ugyancsak e munkában található a Borsod Megyei Levéltár anyagából 1703-ból származó kimutatás a Borsod vármegyei postahelyekről (és az ott tartandó postalovakról), melyek között szerepel: Miskolc, Ónod, Keresztes, Ernőd, Kövesd, Keresztúr, Ecseg, Ábrány helység. A szabadságharc idején működő postaútvonalakat tünteti fel a 4. sz. térképmelléklet. Erről megállapítható, hogy az Eger-Kövesd—Ernőd, ónod—Tiszalúc—Tokaj, majd Tokaj—Szerencs—Szik14