Szomolányi Antal: Az állami közútkezelés 40 éve. A Miskolci Közúti Igazgatóság története 1958-1998. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak. Miskolc, 1988)

II. fejezet: A Közúti Igazgatóság 40 éves működése

22 - a munkahelyen való megjelenésben, mivel a munkahelyre és onnan a hazaszállítás menetrendszerűen történt, - ismét megnőtt a dolgozók tekintélye, mert sajátjuknak tekintették a sárga gépkocsit, ami ha esett az eső, mozgó szociális létesítményként meg is védte őket. 1973-ban országos útállapot felmérés történt. Az Igazgatóság felzárkózási törekvéseinek ellenére még mindig nagy az országos átlaghoz képest a lemaradás, de az ismert adatok már némi támpontot jelentettek a további célkitűzésekhez. 1973-ban a fóliás táblák alkalmazása kezdődött meg. Ez minisztériumi irányítással történt az útbaigazítás fejlesztése érdekében. így a zöldtábla-program folytatódott, az eddig alkalmazott festett vagy gyöngyözött táblák helyett. 1972-ben kísérleti szakaszmérnökség lett létrehozva Nyékládházán a mezőcsáti és nyékládházai útmesterségekből. A nem kis feladatot - amelytől többen húzódzkodtak -, végül is a központi ún. szakaszmérnökök közül Bukta János vállalta el, ő lett kinevezve. A tapasztalatok alapján 1973-ban még három szakaszmérnökség alakult Szikszón, Putnokon és Sátoraljaújhelyen. Vezetőjük az addig a miskolci központban dolgozó szakaszmérnökök lettek. Szikszón: Mogyorósi János Putnokon: Szomolányi Antal Sátoraljaújhelyen: Hegedűs Gusztáv A szakaszmérnökségek irányító apparátusa az alábbi volt: szakaszmérnök, szakaszmérnök helyettes, 4 fő művezető, főgépész, garázsmester, gépláncvezető, szállításvczető, raktáros, adminisztrátor. A fizikai dolgozók létszáma 180-200 fő volt.