Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Vas- és acélhidak

VAS ES ACÉLHIDAK Komárom és Esztergom vármegyében "állandó" hidak építésére már korán volt igény, elsősorban a "hídvárosokban". Tudjuk, hogy a komáromi helyőrség ezredese, Chiolich Herman már 1875-ben írásban javasolta állandó Duna-híd építését [1]. Levéltári kutatás során sikerült rábukkanni Deák Mihály neves mérnök 1842-ben készült háromnyílású Duna-híd tervére, mely ismeretlensége mellett azért is érdekes, mert még a pozsonyi Dunahídnál megvalósított többszörös rácsozású [2]. ács nyerte el a híd építésének jogát, s a vasszerkezetek gyártására és szerelésére specializálódott MÁVAG gyorsan és jól építette meg a két, középen 12 m, a végeken 6,5 m magas jellegzetes alakú, csipkefinomságú, egymástól 7,15 m-re álló főtartót. Az áttört szelvényű rácsok és oszlopok, övek stabilitását nyolc felső keresztkötés, alul végigmenő szélrács, valamint egy "harmadik" öv biztosította. A híd teljes beállványozással, igen jó minőségben épült, mint arról a levéltári anyagokból, a korabeli lapokból és a fotókból is tájékozódhatunk [4, 5]. A kavartvas e híd építése idején járatos volt, később a folytvas váltotta fel, mely egyenletesebb szövetszerkezetű. A MÁV alapos vizsgálatokkal tisztázta, hogy a kvartvas hátrányos tulajdonságai ellenére tartós építőanyag. Ezt bizonyítja, hogy Komáromban 109 éve áll a két szélső nyílás és a legújabb vizsgálatok szerint is jó állapotú Deák Mihály Duna-híd ten'e 1875-ből (Magyar Országos Levéltár) 1892-ben azonban Feketeházy Jánosnak, a kor legnevesebb hídtervezőjének ötlete szerinti sarló alakú rácsos tartókkal épült meg az Erzsébet híd. A 4x100 m nyílású híd úgynevezett hegesztett (kavart) vasból készült a Magyar Államvasutak gépgyárában [3, 4]. Guilbrand Gregersen - a magyarrá lett norvég A komáromi Duna-híd építése (Közlekedési Múzeum fotótár) 32