Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Korai hídtörténelem

^X-T" Komárom vára a bevezető híddal (Houfiiaglius, 1595) a műtárgyhoz csatlakozóan 1840-ben csatornarészeket építettek. Dr. Horváth István régész, múzeum igazgató vizsgálatai szerint a csatornaépítés során kissé átalakított, erősített műtárgy - egy kétnyílású boltozat - mintegy 400 éves lehet [10]. Azért kiemelt jelentőségű ez a felfedezés, melyről film is készült, mert a törökök védelmi okokból, annak ellenére, hogy magas szinten értettek boltozatok építéséhez, szinte kizárólag csak fahidakat építettek közel 150 éves uralmuk alatt. A török korból egy dunai cölöphídról is beszámol az irodalom, ez 1663-ban épült, nem volt hosszú életű, mert 1664-ben már a császári csapatok lerombolták [6]. Valószínűleg rövid életű volt később az itt épített cölöpjármos híd, mivel a Duna ezen a szakaszán jeges árvízzel vonul le, s 10-20 m nyílásközű fahidak ennek csak rövid ideig tudnak ellentállni. A Tiszán kétségtelenül cölöpjármos híd állt Szolnoknál, 1562-től rövidebb megszakításokkal egészen 1911-ig, amikor is megépült az állandó híd, a Dunán azonban valószínűleg csak bejáró Esztergom erődítésének hely rajza cölöphíd maradványaival (1756, Krey János) hídrészek épültek a hajóhidakhoz, mint arra a kompközlekedés, repülőhidak kapcsán is több ábrázolás, feljegyzés van. A 18. században nagyszámban épültek boltozatok, ezekről röviden külön fejezetben van szó. 1755-től, amikor a tatai várbejáró hidat Fellner Jakab megépítette, több hídról nemcsak tudomásunk van például Tatán, Dadon, hanem ezek közül néhány ma is áll még [11]. Sajnos egyelőre tervek alig kerültek elő, ezért jelentős dokumentum a Leányvár és Süttő között tervezett áteresz "típusterve", részben azért, mert viszonylag korai terv, részben azért, mert még szakkönyvekben is az található, hogy a Buda-Bécs közötti úton is csak útteknők voltak [12]. Tata vára a bejáró faluddal (Houfnagliiis, 1595) 19