Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Összefoglalás

/7s л?^/ az Esztergom-dobogókő közötti úton a felsőpályás beton ívhíd. Háborúkban gyakran elpusztították a hidakat (1664, 1683, 1849). Tömeges pusztítás a világháborúkban, különösen másodikban volt, amikor nemcsak Duna-hidakat, hanem kisnyílású hidakat is - a megyében összesen 79-et felrobbantották. Helyreállításuk gyakran csak ideiglenes jelleggel történt meg az első időben, így a két vasút feletti műtárgy Tatabányán 1962-ben, Komáromban 1963-ban épült újjá végleges jelleggel. A Duna-hidak közül a komáromi vasúti híd (a korábbitól eltérő kialakítással folytatólagos, párhuzamosövű, szabadonszerelt szerkezet 1954-ben épült újjá, az esztergomi Duna-híd építése pedig napjainkban folyik. A II. világháború után a vasbeton hídépítésben új technológiák jelentek meg: pl. az előregyártás, a feszítés. 1951-ben Szárligetnél 13 m nyílású, Hoyer-rendszerű előfeszített, előregyártott gerendás híd épült. Gyakran alkalmazott szerkezet volt a szegélybordás lemezhíd, a legsikeresebb előregyártott elem pedig az úgynevezett fordított T tartó, melynek első alkalmazása 1959-ben volt. Gyakori megoldás a megyében a keretszerkezet, a 40 m nyílású Kis-Duna-hidaknál pedig a Gerbercsuklós, szekrénykeresztmetszetű gerendahíd. Egyedülálló hazánkban az 1965-ben épült 36 m nyílású kecskédi alsópályás ívhíd, melynek nincs felső keresztkötése. A megye hídállományában 203 híd van az országos közutakon, 549 önkormányzati utakon és 90 vasútvonalakon. Említést kell tenni az Ml autópálya hidakról (összesen 38), az itt épült többtámaszú ferde vasbeton gerendahidakról és a korai előregyártott szerkezetekről. A megye hídjainak történetét bemutató könyv - egy könyvsorozat részeként - bőséges képanyaggal, az irodalmi források megadásával kívánja segíteni az érdeklődő kutatókat, olvasókat. Összefoglaló A könyv a földrajzi adottságok ismertetése után vázolja a megye úthálózatának kialakulását, bemutatja a korai hídépítéseket, majd ismerteti a fa-, kő-, tégla, vas és acél-, valamint a vasbetonszerkezetek építését, a hidak 1945-ben kezdődött újjáépítését, szól az országos, az önkormányzati, az autópálya- és a vasúti hidakról, vázolja a hidak megjelenését a művészetben, s részletesen ismerteti a jelentősebb hidak történetét. Mellékletként térképeket, terveket, törzskönyveket s egyéb anyagokat mutat be, majd válogatást ad neves tervezőkről, kivitelezőkről, s áttekinti időrendi sorrendben a megye hídépítésének fő eseményeit. A könyv írásában többen működtek közre, részben források gyűjtésével: Beck Kálmán, Kertész Lásló, Lachner László, részben egyes fejezetek írásában: Kerényi Enikő,Terveszné Albu Zsuzsa, Szabó László, dr. Tóth Ernő. Nagy segítséget jelentettek dr. Gáli Imre korábbi és mai kutatásai, Hargitai Jenő egyedi hídleírásai, s a levéltárak, múzeumok segítsége. A tervezők, kivitelezők, képeslapgyűjtők és sokan mások hozzájárultak ahhoz, hogy minél gazdagabb legyen a bemutatott hídállomány. A lektori munkát dr. Träger Herbert végezte nagy gondossággal. 147