Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

A hídépítés fejezetei

A HÍDÉPÍTÉS FEJEZETEI A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE A hidak újjáépítése A háborúknak mindenkor célpontjai és vesztesei voltak a hidak. Zala megyében a 16-17. században rengeteg példát találni hidak lerombolására, újjáépítésére. Elsősorban a Zala átkelőhelyei - elsősorban a hidak - voltak fontos stratégiai pontok, melyek védelmére erősségek szolgáltak. Abban az esetben, ha az átkelést nem tudta a magyar védelem megakadályozni, úgy a hidat elbontották, helyette kompot állítottak be, így volt ez pl. a legfontosabbnak tekinthető hídvégi hídnál [1] vagy Mándhidánál, ahol a zalavári apát, mivel nem tudta kellően védeni, leromboltatta a hidat [2]. Gondoskodtak arról is, hogy a gázlókat ne tudja használni a török, ezeket rendszeresen „bevágták", elrontották [3]. Messzire vezetne a hidak történetétől az említett gyakorlat részletes bemutatása és értékelése. A török kiűzése után az utak, hidak helyreállítása megtörtént, erről tanúskodik az 1784ben készített katonai felmérés, melyen 572 híd számolható össze, majd a megyében készített felmérések is [4]. Hidak újjáépítése árvízkárok miatt is szükséges volt több esetben, a megye akkori Zala-, Mura- és Dráva-hídjai közül többről szólnak levéltári adatok [5]. A reformkorban kezdődő, illetve akkor kiteljesedő vízrendezések sokat segítettek a hidak állagmegóvásában is. A későbbi időből az 1938 körüli széles körű hídvizsgálat árulkodik arról, hogy a háború felértékelte a hidak fontosságát. Ebből az időből szerencsére sok Zala megyei hídlap fennmaradt, melyek gondos teherbírás-számításai, jó fényképfelvételei a hídtörténettel foglalkozónak nagy értékek [6]. Muraszerdahely két Mura-hídjából ennyi maradt (Üdvözlet Alsólenduáról, Lendva, 1997) A második világháborúban - 1941-ben - a megye visszakapta a trianoni békeszerződéssel elvett déli területeit (Muraköz stb.); első reakcióként hidakat robbantottak fel pl. 55