Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

A hídépítés fejezetei

BOLTOZATOK A HÍDÉPÍTÉS FEJEZETEI A boltozott hidak építésének virágkora azonban később, éspedig a 19. század első felében következett be. Ebben az időszakban valamennyi új útépítésnél és még a fahidak javítgatása helyett is lehetőleg boltozott kő- vagy téglahidakat építettek. A hídnyílások megállapításánál nemigen merészkedtek a méretek növelésére. A helybeli kezdeményezéseket azonban ekkor már a jóváhagyó hatóság, a helytartótanács és a műszaki szakszerv (Építési Főigazgatóság) véleménye alapján megváltoztathatta és kevesebb, de nagyobb méretű hídnyílás építését írta elő a helyi kőműves vállalkozó által beterjesztett több, de kisebb hídnyílás helyett. Ez történt, többek között, a zalalövői híd engedélyezése alkalmával is [2]. A Balaton-felvidék közigazgatási szempontból többször volt kitéve változásnak, amennyiben időnként Veszprém, időnként Zala megyéhez tartozott, ennél fogva közútjainak és hídjainak ügyei is felváltva tartoztak hol Veszprém, hol Zala megyéhez. Szerencsés esetnek kell tekinteni, hogy mindkét megyében korán felismerték a fahidakkal szemben a boltozott kőhidak előnyeit s így a kőhidak következetes építése akkor sem szenvedett csorbát, amikor az egyik megye intézkedését a másik megye hajtotta végre. A kőhidak építésére vonatozó általános utasítást Veszprém megyében még Zala megyénél is korábban, 1791-ben kiadták. A kőhidak sem örök életűek. A 20. század fordulójától kezdődően új hídépítő anyag, a kőnél is előnyösebb vasbeton vette át a hídépítő anyagok között a vezető szerepet: a kő- és téglaboltozatok arányszáma már a 20. század első felében stagnált, majd csökkenésnek indult. A boltozott hidak abszolút száma pedig a század végén rohamosan fogyni kezdett. Keszthely-zalaszentlászlói út (Páka Antal) (Zala Megyei Levéltár) Zalabér-eg érszegi út (Bajomy István) (Zala Megyei Levéltár) 34