Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

A megye adottságai

A KÖZÚTHÁLÓZAT KIALAKULÁSA A MEGYE ADOTTSÁGAI Za/a vármegye úthálózata a középkorban Holub szerint [8] (Mura), Szentmihályon (a török időben elpusztult, Mura), Muraszerdahelynél (Mura), Varasdnál (Dráva) és más helyen is [8]. Nagykanizsa és környékének középkori úthálózata is ismert a kutatásokból [27]. Említést érdemel, hogy a vízrajzi adottságok és a kötött talaj miatt a megyében több helyen csak hídutakon vagy dorongutakon lehetett közlekedni. Kiemelten sok ilyen út maradványa ismert Zalavár környékén, de várak bejáró útjainál (Nagykanizsa, Zalaegerszeg stb.) is a régészeti feltárás ilyen útszakaszokat talált [11,12, 13]. A sűrű úthálózat, a sűrű településhálózat a török megszállás idején nagymértékben károsodott. Egyes települések elnéptelenedtek, a vizek rendezettsége több okból is romlott [17]. A török kiűzése után a közlekedési feltételek - gyakran megváltozott útszakaszok igénybevételével - javultak. Nagy érték, hogy a megyei mérnök, Tomasich János 1792-ben rendkívül részletes, szép térképet készített a megye útjairól [14]. Nagyjából ugyanebben az időben folyt az I. katonai felmérés (1783-85), melynek térképszelvényei részletes képet adnak nemcsak a főutakról, hanem a legkisebb gyalogösvényről, a vizes, mocsaras területekről, hidakról, révekről, malmokról stb. [15]. A két felmérés együttes értékelése az igazán jó, mert a megyei mérnök nyilván jobban tudta az egyes utak fontosságát, mint a helyismerettel nem rendelkező hadmérnök. Összehasonlítva a középkori úthálózatot a II. József korában felmért utakkal, jellegében, sűrűségében alapvető hasonlóságot találunk. Változatlanul hiányzik a megye középső részén egy kelet-nyugati irányú út. A Balaton északi partján Akaiitól Tapolca irányába vezet az út, Fenékpusztánál még nem vezet jelentős útvonal, megjelenik viszont Bak és Letenye között egy út. Ugyanakkor Letenye-Csáktornya között 18