Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)
Egyedi hídleírások
Egyedi hídleírások A rendszer még 20 éve is így működött, mára csak a csapadékvíz szállítást szolgálja. A veszprémi várhegy gyomrában 1986-88 között új, korszerű közműalagút épült. A vár mintegy 400 m hosszú, 10-25 m között váltakozóan széles, dolomit sziklatömbje 25-40 méterre magasodik a Séd, ill. a Hosszú utca fölé. Egyetlen utcája két oldalán lévő épületek a szikla szélén meredeznek, megőrzésük érdekében a beavatkozás a nyolcvanas évekre már sürgőssé vált. A sziklák stabilizálásán túlmenően a barokk kori víz- és csatorna közműrendszer korszerűsítésére, koncentrálására is sor került. A közműalagút 2,60x2.60 m belmérettel, előre gyártott vasbeton „U" profilok egybefordításával épült, a főbejárattól délre, az Óváros térig, valamint északra, a Vár utca végéig. Járható, folyamatosan ellenőrizhető. A közlekedő sáv mellett, acéltartókon helyezkednek el a közművezetékek (víz, szennyvíz, gáz, elektromos áram, telefon stb.); a vár valamennyi épületének védőcsöves csatlakozását egyenként jelezve. A közműalagút megépítése óta a várnegyedben nem kellett vezeték-meghibásodás miatt burkolatot bontani [34]. Valamennyi kiemelkedő magyar nagyvároshoz hasonlóan Veszprém is kapott bőven a szocializmus épített szimbólumaiból. Van 20 emeletes magasház, (bár hármat terveztek, szerencsére csak egy valósult meg). A Cserhát városrészen- egy régi polgári- és kereskedőnegyed helyén - a 60-as években új városközpont, itt pártház, centrum áruház, szálloda és néhány reprezentatívabb panellakóház épült, gondozott parkfelületekkel, köztéri szökőkúttal, szobrokkal. A díszes tér mellett, közvetlenül az MSZMP székház mellett van város É-D közlekedési tengelye, a Jutási út. Az ezt keresztező itteni, egyetlen kijelölt gyalogos átkelő kiváltására, politikai döntés alapján gyalogos aluljáró készült a hetvenes évek elején. A 10 m széles, 18 m hosszú átjárót először reprezentatív tardosi, márvány fényességűre csiszolt, vöröskővel burkolták, melynek következtében főleg esős időben sok volt a baleset. Azóta csúszásmentes járófelülettel látták el, falait ismeretlen, önjelölt „művészek" folyamatosan graffitikkel díszítik. Az aluljáróhoz mozgássérült-babakocsi-rámpa nem készült. A lépcső meredeksége miatt ezt később sem tudták megoldani, ezért közvetlen közelében újra kijelöltek felszíni gyalogátkelőhelyet. A „Pap-gödör" mementóként megmaradt. Hidak, amelyek tervek maradtak A második világháború során a város épület-állománya, út-vasút és közműhálózata komoly károsodásokat szenvedett. A helyreállításokkal egyidejűleg már olyan rendezési tervek készültek, amelyek a jövőt alapoztak. Az 1947-es Nagymihály Ferenc-féle, majd az 1948.évi Korompay György által készített terv elképzelésében jelentősen megváltoztatta a veszprémi vasutak nyomvonalát. Mindkét változat új vasútállomást tervezett a mai Munkácsy utca vonalában [35]. A területtől nyugatra található Aranyos-völgy felett közös közúti-vasúti völgyhíd épülhetett volna Csomay Kálmán szép terve alapján [36]. Ez a híd a jutási városrészt kötötte volna össze Dózsavárossal (Felsővárossal). A híd hiányát most, 60 évvel később is érezni lehet. Szükségességét igazolja az a tény, hogy valamennyi, azóta készült Általános Rendezési Terv (ÁRT) tartalmazza, igaz, el-eltérő formákban. Az 1960-69 között készült ÁRT igencsak érdekes közlekedési megoldásokat vonultatott fel. A 8. sz. főutat változatlanul a belvárosba vezette, a kórház előtti tértől a mai Városi Művelődési Központ vonaláig egy íves viadukttal a történelmi belváros felett, majd az út a Szent István völgyhídra csatlakozott volna [37]. A hetvenes évek szocialista városrendezése panelházak rengetegét teremtette a város északkeleti részére. Az akkori Felszabadulás úti-, ma Jutási úti lakótelepen harmincezer ember számára álmodtak életteret. A panelházak közvetlen közelében, a lakótömböt két részre vágva autópályát terveztek, több emelet magasságú töltéssel, az Aranyos-völgy felett újabb völgyhíddal. Aztán a tervek módosultak, mára a tervezett út nyomvonalában is 10 szintes épületek emelkednek [38]. A Jutási városrész és Dózsaváros közötti jövőbeli híd optimális helyen, mint a belső útgyűrű szerves műtárgya - a mai napig várat magára. Végül néhány adalék a veszprémi hidak építésének, karbantartásainak történeteibői: A' Szolgabírói Hivatal. Zsoldos Ignácz Veszprém Vármegye Főjegyzője, M. Academiai R. Tag által 1842-ben összeállított Közrendtartási rész 114 §. „Az utakról- és hidakról" szól [39]. Ebből idézem a „7.Hidak" bekezdést: . „ 7. Hidat - ha csak lehet - utón keresztül építni nem kell; hanem kővel kirakott csatornákat. V Mint szintén az utón a' vizet keresztül vezető szabad (boltozatlan) kirakott teknőzetek is jobbak azoknál, kivált hegyoldalon, mellyek egyszersmind a' lefelé sebesen gördülő kocsi, 's a' fölfelé nehezebben húzó barmok' megannyi nyughelyéül szolgálnak. Csakhogy épen ezért ezek ne egyenes szögben vonassanak az út' irányára, hogy ti. mindkét kocsi kerék ne egyszerre essék beléjek;'s ne is fölötte sürün legyenek, mert télen befagyván, a' járást nehezítik. Hanem rézsutan vezettessenek az utón keresztül, '$ a' vizet is, ha lehet, ne épen az ut't oldalára, hanem (kissé kinyujtatván) továbbra bocsássák ki.A' mennyiben pedig iszapos és vízfolyásnak kitett helyeken csakugyan hidak kívántatnának; építtessenek ezek mindenütt (a' lehetőségig értve) kőből.' % ) Mert ha 109 Veszprém hidjai
