Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

A hídépítés fejezetei

A hídépítés fejezetei Vas- és acélhidak Vas- és acélhidak A megye adottságai csak a Rába esetében igényelték vas-, illetve acél felszerkezet építését. Évszázadokon át cölöpjármos fahidak épültek. A Rába szabályozása során 1889-ben - árvízi tapasztalatok miatt - a közmunka- és közlekedésügyi miniszter „vasrudak alkalmazása melletti kihorgonyzással" látta indokoltnak Marcaltőnél a híd építését [1]. A leírás nem egészen egyértelmű, az 1937-ben készített híd nyilvántartás és helytörténeti forrás alapján azonban biztos, hogy I-tartókat alkalmaztak ennél a fontos hídnál [2, 3]. A Rába-híd felülvizsgálata 1893-ban történt meg. A későbbiekben újabb nyílásokkal toldották meg a hidat. Az acéltartók alkalmazását jelzi, hogy a Pápa-Sárvár közti út 4,7 km szelvényében 1887-ben 3 m nyílású I-tartós híd épült, melyet később több ilyen felszerkezet követett. 1895-ben már mintatervet is kiadtak (9 m nyílásig) vasgerendás hídfelszerkezetre. Érdekes, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint zömében kisnyílású hidak épültek I-tartókkal, pl. 1898-ban a mai 8. sz. úton, a 99,3 km szelvényben 2,8 m nyílású híd [2]. Siófok közúti vashídja 1893-ban épült, képeslap, Veszprém Megyei Levéltár Az első vashíd az 1893-ban, a megyehatáron épült, 14 m nyílású, többszörös rácsozású Sió-híd volt [6]. Az akkor típusszerkezetű hídról azért teszek említést, mert a Sió átkelőhelye korábban részben Veszprém megyéhez tartozott. 1896-ban két vasútvonalon is épültek vashidak: a Pápa-csornai helyiérdekű vonalon 2x10 m nyílású Marcal-, 15 m nyílású Cigány-csatorna-, háromnyílású Rába-híd (20+50+20 m) s három ártéri híd épült. A Rába-híd alsópályás rácsos szerkezet, a Cigány-csatorna- és a Marcal-híd gerinclemezes kialakítású volt, ezekről és a II. világháború utáni sorsukról a vasúti hidak fejezetben olvashat az érdeklődő. Ugyanebben az évben adták át a forgalomnak a GyőrVeszprém-dombóvári helyiérdekű vonalat is, mely nehéz terepen halad, Gyulafirátótnál két 20 m nyílású rácsos hídon és alagutakon. A képeslapokon is megörökített hidak a megye korai acélhídjainak épségben megmaradt emlékei. A Győr-Veszprém-dombóvári vasútvonal 1896-ban épült hídja, Gyukics Péter felvétele 1912-ben Pápán 14+2x18 m nyílású rácsos gyaloghíd épült, ez 86 évig szolgálta a közlekedők igényét. A Veszprém-alsóőrsi vonalon a 8+12 + 8 m nyílású acélhídnak ma már csak rajzai, fotói tanulmányozhatók, ezt a vonalat ugyanis elbontották. Közúti hidak acél I-tartókkal főleg főutakon épültek, az 1937-től fennmaradt hídnyilvántartásban a 811. sz. úton két, a 812. sz. úton ugyancsak két ilyen híd volt, összesen tíz ilyen felszerkezetről vannak adatok: az 1887-1928 között épültek nyílásmérete 2,3-9,8 m volt, akadt köztük zórésvasas is (824. sz. út 20,9 km). Hengerelt acéltartós hidak vasbetonlemezzel is fennmaradtak a 8301. j. út 25,8 és 29,3 km szelvényében. Ezek még nem együttdolgozó (öszvér) szerkezetek [4], Meg nem valósult terv volt 1909-ben, hogy Tihanynál acélhíd épüljön a Balatonon át. Ezt a Balaton Szövetség szorgalmazta, a kereskedelemügyi miniszter azonban ezt főleg műszaki érvekkel ellenezte, az átkelés javítását pedig motoros komp beállításával segítette [7]. Hengerelt acéltartók alkalmazása a II. világháború pusztítása után vált tömegessé. Egyrészt provizóriumokhoz használták (már ahol tudták biztosítani), erről a hidak újjáépítése fejezetben olvashatunk. Másrészt alkalmazták az I-tartókat állványzathoz, együttdolgozó/öszvér szerkezethez. A jelenlegi hídál-