Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Mellékletek

Utószó A megyék hídtörténetének megírásával célom kettős: legalább vázlatosan bemutatni, hogy milyen változatos, értékes és érdekes egy-egy megye, jelen esetben Veszprém hídállománya, másrészt további kutatásra kívánom buzdítani olvasóimat. A források hiánya, töredékessége sok gondot okozott: elpusztult a Veszprémi Államépítészeti Hivatal terv- és irattárának zöme, a Zala és Veszprém megyei korai (1958 előtti) hídnyilvántartások meglehetősen töredékesek, az 1945 utániak közül több piszkozat jellegű, vagy többszörösen javított. Igyekeztem kritikusan összevetni a forrásokat. Az országos közúthálózat változásai mellett az önkormányzati (tanácsi) állomány is szinte állandóan változott, „sajáthasználatú" utak hidjai ide kerültek, majd újból visszakerültek a tulajdonosokhoz. Nem sorolom a nehézségeket, mert ezzel mindig számolni kell, s voltak kedvező körülmények is. A vártnál gazdagabb levéltári anyagot találtunk a gyönyörűen kialakított Veszprém Megyei Levéltárban, bár az államépítészeti hivatal iratanyagából sok év hiányzik, ám még így is igen értékes. Az országos átlaghoz képes sokkal több és értékes boltozat van a megyében, s különös öröm volt számomra, hogy önkormányzati utakon több értékes kő- vagy téglahídra találtam, melyekről sem dr. Gáli Imre könyvében, sem útikönyvekben nincs szó (Bakonybél, Sóly stb.). A boltozatok közül alig néhánynak sikerült a történetét felvázolni, a fontos az, hogy ezek megmaradtak és bemutatásukkal célom az, hogy meg is maradjanak még sokáig. Meglepődtem, hogy néhány nem is különösebben idős - vasútvonal feletti - híd előtörténetéről nem találtam tervet, iratot: Balatonakarattya (talán 1909), Ötvös, Hajmáskér. Különös, hogy sok hídról készült képeslap, vasút felettiekről azonban nem. A könyv írásában néhány újdonságot is igyekeztem alkalmazni, így a hidak alapozásáról és a vasút feletti hidakról külön fejezetet állítottam össze, a kronológia pedig nem az egyes fejezetekben szereplő események válogatott összefoglalója, hanem bővebb annál, további kutatásnak ez is forrása lehet. Öskü Kikeri-tó gátjával és műtárgyával kapcsolatban pedig megkíséreltem felvázolni a szakirodalom - nem mindig egybehangzó álláspontját a sajátommal együtt, talán különféle szakemberek érdeklődését is felkelti ez a téma. A könyv írásának hajrájában egyre több anyag került elő, pl. erdészeti utak, régvolt kisvasutak hidjai. Fonyó Sándor a devecseri és a franciavágási erdei vasút irodalmát és fotókat is felkutatott: a 20 illetve 36 km-es keskenynyomtávú pályákat 1966-ban, illetve 1976-ban megszüntették, emlékük megőrzésre méltó, ezekről csak itt teszek említést. Padrag bánya felé vezető út feletti védőhíd, Hartinger Ottó felvétele Kovács Csilla Ajka bánya- és ipartörténetéről a kéziratok elkészülte után sok érdekes írásos és képi anyagot talált. Ezek közül csak egy fotót mutatok be védőhídról. Korábban Várpalota, Ajka környékén több ilyen híd volt, ezeket elbontották. Gy. Lovassy Klárának sikerült megtalálni Folly Róbert utódait, ám még több hónap kutató-rendszerező munkája sem lett volna elegendő a kiváló tervező életútját és munkásságát feltérni. Királyföldi Lajosné - neves hídtervező - dr. Gáli Imre kéziratos latin nyelvű levéltári jegyzeteiből fordításokat készített, ezt beillesztettem a Levéltárak, múzeumok kincsei fejezetbe. Sok fotó is kimaradt az egyes fejezetekből, ezek közül néhány a képmellékletben jelzi, milyen gazdag a megye hídállománya. Köszönet a fotósoknak! 223