Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Mellékletek

Mellékletek Összefoglaló 1911-ben Marcaltőnél épült két vasbeton gerendahíd 7 + 7 illetve 6+10+6 m nyílással, majd a Zircbakonybél-nagygyimóti úton épültek kétnyílású Gerence-hidak. 1926-ban Csehbányánál vasbeton szerkezetűre építették át az 1872-ben épült vasút feletti hidat, majd a nagy útépítési program keretében (1928-tól) a mai 71. sz. főúton épült több kisebb és egy vasút feletti híd Balatonakarattyánál, s ekkor épültek a nemzetközi érdeklődést kiváltó Gerber-csuklós Sió-hidak, köztük a 32 m nyílású mezőkomáromi. A 8. sz. főút teljes korszerűsítésével 1935-38 között hatalmas hídépítési munkák folytak: két völgyhíd (Veszprém és Városlőd), hat vasút feletti műtárgy, több dűlőúton átvezető műtárgy, köztük egy emeletes kialakítású is. Az itt épült hidakat kiváló mérnökök: Folly Róbert, Schwertner Antal, Sabathiel Richárd és mások tervezték. Ezek a vasbeton hidak nemcsak méretükkel (pl. a veszprémi völgyhíd nagy íve 45 m nyílású), a vasút felettiek rendkívüli ferdeségükkel (pl. az Öskünél épült 28°-os) tűntek ki, hanem korszerű, ötletes kialakításukkal: a lefelé szélesedő űrszelvényű zárt keretek (Szentgál, Városlőd, Tüskevár), Városlődnél pedig a háromnyílású tárcsahíd, gazdaságos, esztétikus kialakításukkal is. A II. világháborúban - a megye régi területén - mintegy 70 hidat robbantottak fel. 1945-ben valamilyen provizórium mindenhol elkészült, egyes esetekben ötletes, „bátor" módszerrel, pl. a veszprémi völgyhíd kis ívén a roncsokra helyezték a faszerkezetű áthidalást, Marcaltőnél pedig a cölöpözött fa jégtörőkre építették a szükséghidat. A legfontosabb főúti végleges újjáépítések már 1946-ban megkezdődtek, pl. Városlődnél a vasút feletti tárcsahídé, s jó ütemben haladtak 1947-ben is: elkészült többek között a városlődi völgyhíd egyik ívének újjáépítése. 1948-ban átadták a forgalomnak Veszprémben a megsérült kis ívet, Tüskevárnál pedig a vasútvonal feletti kerethidat. 1949-ben a marcaltői Rába-hídon indulhatott meg a forgalom. 1950-ig összesen 56 híd pótlása történt meg, s közben hídjavítások, sőt útkorszerűsítéssel kapcsolatos hídépítések is folytak. A háborús károk felszámolása Várkeszőnél (Rábahíd) 1950-ben, Ötvösnél (vasút feletti) 1959-ben, Marcaltőnél (Marcal és Cigány-csatorna) 1966-ban történt meg. A vasbeton hidak építésében a II. világháború után több újdonság volt: 1957-től az ún. fordított T gerendás (2-10 m nyílású) hidak épültek, összesen 103 helyen. Utófeszített, kísérleti híd is épült (15 m nyílású) Apácatornánál, mely hídnál az utófeszítés több részletkérdését oldották meg. A tihanyi hajóállomási úton 1961-ben 10x8 m nyílású, különleges, pontonként alátámasztott, változó vastagságú lemezhíd épült. A karcsú híd jó példa a gazdaságos és egyben esztétikus újszerű hídszerkezetre. 1966-ban készült el Marcaltőn a 28 m középső nyílású Marcal-híd, 1969-ben Alsóörsnél a 16+2x19+16 m-es, a két középső nyílásban feszített vasút feletti, 1970-ben a 8. sz. főúton a háromnyílású, támaszmozgatással feszített (ingalábú) vasút feletti és 1971-ben a 71. sz. főúton Zánkánál a V lábú kerethíd. A városlődi völgyhíd (14+2x34+14 m) azért érdemel említést, mert a kisteherbírású és keskeny régi ívhidat állványként használva épült, a régi híd bontásához pedig az új hidat használták. 1973-tól a 10 m-nél nagyobb nyílások áthidalására alkalmas EHG (előregyártott híd gerenda) család tagjait 12 hídnál alkalmazták Más előregyártott gerendás - KCs, UH, UB - hidak is készültek, s egy-egy nagyobb monolit szerkezetű is épült, pl. Öskünél a régi vasút feletti híd helyett. Ebben a könyvben a hidak alapozási kérdéséről, a vasút feletti hidakról, a hídnevekről és a hidakról a művészetben külön is szólok. Az országos közutak hidjai mellett (443 híd) röviden szól a könyv az önkormányzatok hídjairól, kiemelve, hogy sok értékes boltozat van ezeken az utakon (Diszel, Örvényes, Pula, Bakonybél, Hajmáskér, Sóly, Szentgál és sok más). Olvashatunk a könyvben a vasútvonalak hídjairól, az alagutakról, különleges építési technológiákról, pl. átsajtolásról is, és röviden az erdészeti hidakról is. A könyvben a jelentősebb hidakról egyedi hídleírások, mellékletek: térképek, nyilvántartások, hídlapok, törzskönyvek, tervek, fotómellékletek, időrendi áttekintés, példák a tervezőkről, kivitelezőkről, irodalom és összefoglalás található. A könyv anyagának összegyűjtésében tervezők, kivitelezők, múzeumok, levéltárak és kiemelten a közútkezelők nagy segítséget nyújtottak, köszönet nekik. A könyvet Balogh András, Fonyó Sándor, Gábriel László, Kovács Csilla, Gy. Lovassy Klára, dr. Tóth Ernő mérnökök és Somfai Balázs levéltáros írta, az összefoglalókat dr. Gáspár László és dr. Tráger Herbert fordította, aki a könyv lektorálását is végezte. A könyv a 49. hídmérnöki konferenciára jelent meg. 218