Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Mellékletek

Mellékletek Összefoglaló Összefoglaló Veszprém megye 4689 km

2 területű, a Kisalföld dél-keleti, a Bakony, a Balaton-felvidék nagy részére és a Mezőföld kis darabjára terjedt ki. Területe és annak határai az évszázadok során sokat változtak, különösen a II. világháború után. A közlekedés szempontjából kedvező, hogy a dunántúli-középhegység markáns geológiai törésvonalain alkalmas átjárókat biztosítanak. A megye vízfolyásait a Rába és a Zala-Balaton-Sió vezeti a Dunába, kisebb vízfolyásai a Marcal, a Bakonyér, a Gerence, a Tapolca, a Hajagos, a Cuha, a Sédek, az Egervíz, a Lesence és sok más patak. A megye székhelye Veszprém, városai Pápa, Ajka, Balatonfüred, Devecser, Sümeg, Tapolca, Várpalota, Zirc közlekedési szempontból is igen fontosak. A megye ősidők óta lakott, Pannónia római megszállása alatt a Savaria-Arrabona, az Arrabona-Sopianae, a Savaria-Aquincum utak mellett továbbiak is fontos szerepet töltöttek be. A római utak térségében a középkortól napjainkig jelentős utak haladnak. Az úthálózaton lévő hidakról az Árpád-kortól oklevelek is megemlékeznek pl. (Sió) Foknál (1055), várak 1241 után tömegesen épültek, ezek védelmét emelhető hidak szolgálták. Településnevek is megőrizték az ott állt hidak emlékét: Hídvég (1344), Berhida (1363), Óhíd (1483). Hídvámok is jelzik a fontos hidak helyét: Fok (1276), Biliege (Veszprém környékén, 1233). Különösen a török megszállás idején sok várfelmérés készült, ezek a hidak helyét, méretét is megörökítették (1572, G. Turco). A török uralom után megtörtént az utak, hidak újjáépítése, korszerűsítése. A 18. században a hidak számát is tudjuk az I. katonai felmérés térképlapjairól. A 255 híd zöme ekkor még faszerkezetű volt, ám 1791-ben a nemesi közgyűlés úgy döntött, hogy több új fahidat nem építenek. E fontos határozat eredményként több, napjainkban is álló, jelentős értékű kőhíd építését hozta: Diszel, Hegyesd, Örvényes, Káptalanfa. Boltozatok korábban is épültek, Dörgicse és Szentgál boltozata valószínűleg a 17. században vagy előtte épült. Természetesen a nagyobb vízfolyásokon cölöpjármos hidak épültek pl. 1717-ben (Sió)Foknál, 1751-ben Mezőkomáromnál Sió-híd, 1832-ben Balatonhídvégnél a Zalán, 1839-ben Fenékpusztánál (ez volt a Balaton hídja). A vasútépítés a megyében a SzékesfehérvárVeszprém-celldömölki vasútvonal elkészültével kezdődött 1872-ben. Ezen a fontos vasútvonalon fahidak is épültek, a Rábán pedig 1889-ben Marcaltőnél olyan Rába-híd épült, melynek felszerkezetében már acélgerendákat is alkalmaztak. A boltozatok építése a 18. század végén, a 19. század elején hatalmas lendülettel folyt; 1837-ben már 235 kő és tégla műtárgyat (hidat és átereszt) írt össze a vármegyei mérnök. Néhány példa a ma is a forgalmat viselő jelentős boltozatok közül: Hajmáskér négynyílású boltozata 1780 előtt épült, Örvényes és Hegyesd kétnyílású hídja 1791-ben, Diszel ötnyílású szoborfülkés hídja 1793-ban készült el, Káptalanfán 1794-ben lett kész a szép vonalú szobordíszes híd s hosszan lehet a sort folytatni. E könyvben Herend, Nemesbük, Nagyvázsony, Bakonybél, Sóly kétnyílású kőhídja, Pula háromnyílású boltozata mind figyelemreméltó érték. Napjainkban öt boltozott híd műemléki védettségű, s öt híd szobordíszes. Ezzel és a boltozatok számával - az országos közutakon 73, az önkormányzati utakon kb. 60 - egyedülállóan gazdag a megye. Vas, illetve acélhidak közutakon kezdetben (1887től) hengerelt tartók felhasználásával épültek. A II. világháború pusztítása után 1949-ben Marcaltőnél a Rábán értékes, fontos acélhíd épült. A mederhíd 70 m nyílású alsópályás acél ívhíd a szegedi Tisza-híd, az ártéri nyílások gerinclemezes szerkezetei budapesti hidak roncsaiból épültek. Várkeszőnél 1960-ban épült egy hegesztett, párhuzamos övű, háromnyílású (3x24 m), vasbeton pályalemezzel együttdolgozó szerkezetű Rába-híd. Úthálózat-fejlesztési munkák során az utóbbi években acélhidak épült, illetve épül: 2006-ban Balatonfűzfő térségében 35 m nyílású rácsos vasúti híd épült, a leendő M8 autópálya felett, Márkónál pedig napjainkban épül egy völgyhíd 36 + 5x48 m nyílásokkal, két önálló, kétfőtartós, hegesztett főtartóval együttdolgozó vasbeton pályalemezzel. E munka különlegessége, hogy a teljes felszerkezetet (a pályalemezzel) juttatják betolással a helyére. Vasútvonalakon már 1896-ban épült két rácsos, felsőpályás hídszerkezet a Veszprém-Győr közti vonalon, s ugyancsak 1896-ban adtak át a Pápa-Csorna vasútvonalon egy Marcal-, egy Cigány-csatorna-, egy háromnyílású Rába- és két ártéri hidat, összesen 237 m nyílással. A vasbeton hidak közül ma két, 100 éves, kisnyílású lemezhíd a legidősebb, korábban valószínűleg csak néhány „vasbetétes" híd épült, mivel a sok boltozat miatt nem volt igény a hidak tömeges átépítésére. 217