Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Mellékletek

Mellékletek A völgyhidat építette A völgyhidat építette... Beszélgetés Gáspár Ernővel Gáspár Ernő aranydiplomás kolozsvári építőmérnök, a viadukt egykori építője 1985-ben Veszprémbe látogatott. Akkori, Kiss Tamás főépítész irodájában elhangzott hiteles visszaemlékezései „A völgyhíd építését irányító mérnökcsoport tagja volt" címmel A Veszprémi völgyhíd ötvenéves c. kötet (Veszprém, 1977.) legértékesebb, leghitelesebb részévé váltak. Gáspár Ernő gyémántdiplomás kolozsvári építőmérnök, a viadukt egykori építője 1995-ben ismét Veszprémbe látogatott. E sorok írójának kíséretében meglátogatta egykori munkáinak helyszíneit, majd archív képek segítségével idézték fel a hat évtizeddel ezelőtti építkezés emlékeit. Ernő bácsi kiegészítette, pontosította a fenti kötetben leírt visszaemlékezést. A teljes beszélgetést a Magyar Építőipari Múzeumban diktafonon rögzítették, ennek rövidített változatát - kizárólag a veszprémi völgyhídra vonatkozó részleteit - most, Ernő bácsi rubin- és platina diplomája közötti félidőben közöljük. Gáspár Ernő szeretett hídjával (1985), Gy. Lovassy Klára gyűjteménye Egy kis életrajzi adalék 1908. december 6-án, Susákon (Fiume mellett) született, mivel apja ott teljesített akkor vasúti szolgálatot. Családja ős-erdélyi; édesapja gyulafehérvári származású, anyai ági dédnagyapja volt Balázsfalva első orvosa. Középiskolai tanulmányai, majd rövid katonaság után a budapesti műegyetemi évek következtek. 1935. július 15-én vette át a 72. sorszámú díszes diplomát. Először a Csengery és Pallay Építő Vállalatnál a Hajmáskér közeli útépítés robbantásainál dolgozott, majd 1936. őszén a Palatínus Rt. átkérte a veszprémi viadukt építéséhez. Bár ifjú mérnökként már Veszprémben is udvarolgatott, a szíve visszahívta Erdélybe, a vasúthoz. Kolozsvárott alapított családot. Élete során 153 hidat, öt alagutat épített, majd 1975-ben nyugdíjba vonult. Felesége már régen itt hagyta örökre. Gépészmérnök fia családjával együtt Amerikában, néhány távolabbi rokona szerte-szét él a világban. Ernő bácsi pedig teljesen egyedül maradt emlékeivel kicsi kolozsvári otthonában, ahol több mint nyolcvan éve lakik, amelynek falait hidjai - köztük a veszprémi völgyhíd - díszítik. 1985-ben arany, 1995-ben gyémánt, 2000-ben vasdiplomát kapott Budapesten. Idén, december 6-án lesz 100 éves! Isten éltesse nagyon sokáig egészségben, szeretetben! A beszélgetést úgy kezdtük, hogy az 1988-ban előkerült Palatinus-album képeit nézegetve mesélt Ernő bácsi a viadukt építéséről. - Hát a legtöbb kép a Palatinus-albumból az én felvételem. Ezért csak két olyan képet látok, amin rajta vagyok. Egy éve voltam már mérnök, ez volt az első komoly hídépítés az életemben. Főleg az állványozás és a betonozás kérdése foglalkoztatott. Az egyetemen megtanultuk az elméletet - kiváló professzoraim voltak - de gyakorlat kevés volt. Voltak olyan szakkifejezések a kivitelezésben, amelyeket nem ismertem. Nagyon kellett vigyáznom, hogy az építkezésen a munkások előtt fel ne süljek. Volt annyi eszem, hogy egyegy olyan részletkérdésben, amikor kiderülhetett, hogy nem értek hozzá - „mérnök úr, ezt hogy képzeli el, hogyan csináljam"-ra „Fritz úr, tudja maga azt nagyon jól, magyarázza csak el magának, jobb tanítóra nem is bízhatnám" volt a válaszom. Büszke voltam arra, hogy a pallér mint zöldfülű mérnököt nem nézett le. A veszprémi munka a Templom utca végétől a híd utáni szegényházig tartott. Mi építettük a Sintér-árok feletti boltozott hidat, a sziklabevágást és a Séd völgyet áthidaló két nagy vasbeton műtárgyat. 193