Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Veszprém hidjai Veszprém hidjai Veszprém városa a Bakony hegység tömegét tagoló két nagy törésrendszer, a Veszprém-nagyvázsonyi és a Várpalota-ajkai törésvonal találkozásában fekszik. A metszéspontban a vetődések irányt változtatnak, helyet adva a Herend felől erre folyó, egykor bővizű Séd medrének, ez adja a várhegy és környezete rendkívül szép, változatos geológiai formáit [1], A dolomitrétegek közül a karsztvíz forrásokban tört a felszínre, ezért a város területe már az ősidők óta lakott volt [2]. A veszprémi népnyelv a víznyerő helyett forrásnak és az ásott kutat is egyszerűen kútnak hívja. A tűzivíz tárolását három nagyobb pocséta, - lefolyástalan esővízgyűjtő - a Nagytó, Kálistó és Balogtó oldotta meg. Gyakran adódtak megbetegedések a pocséták vizének főzésre, ivásra történő felhasználásából, a trágyáié, szemét környezetben tartásából. Veszprém a //. katonai felmérés térképszelvényén, Hadtörténeti intézet és Múzeum Víznyerőhely volt továbbá a Séd teljes városi szakasza, az ide torkolló aszók - időszakos vízfolyások: pl. a Fejesvölgyi-, az Ördögárok-, a Látóhegyi- stb. A vár és környéke a 10. század utolsó harmadában már városi jellegű településsé alakult. A közlekedési utak a várkapunál találkoztak, itt, a vár alatt alakult ki a piac, a vámszedő-hely. A vár közvetlen közelében lévő Szentmiklósszeg, Szentmargitszeg, Szenttamásfalva és Szentkatalinszeg, valamint a város körüli települések közlekedésének biztosítására a 13. század végére kialakult a város úthálózatának alapja. A 15. századra a szegek száma a Sárszeggel és Szentivánszeggel bővült, majd a településközpontok közötti területek is benépesültek. A lakott területekkel együtt új utak is kialakultak, ezekhez a Séden, valamint a folyóba siető aszók felett már hidakat is építettek. Az évszázadok során tűzvészek, a történelmi viharai többször átrendezték a városrészeket. Nagy, jelentősebb városrendezést a barokk építkezések hoztak; Padányi Bíró Márton és Koller Ignác püspöksége alatt kialakult a ma is látható pompás barokk épület-együttes a várban. 1780-ból Kovács Ferenc megyei hites főmérnök tollából maradt ránk a város első térképe, ezen vizek, utak, hegyek, dűlők feltüntetésével találkozhatunk [3]. 1857-58 között Scharnpek József mérnök elkészítette a város első kataszteri térképét, amelyen már 75 utca, 6 út és 9 tér neve szerepel [4]. A hajdani szegek fontos, forgalmas, de egymástól, elkülönülő városrészek maradtak. A közlekedés megújítását a 19. sz. közepén a vasutak építése jelentette. A Cs. és Kir. szab. Déli Vaspályatársaság 1861-ben megépítette a Budát Nagykanizsával összekötő vasútvonalat. A tervezés során felmerült annak lehetősége, hogy a nyomvonalat a Balaton északi oldalán, Veszprémen keresztül vezessék. Az ötlet az akkori városvezetők haladást ellenző gondolkodásmódja miatt meghiúsult. 1872-ben a Székesfehérvár-Veszprém-celldömölki vaspályát a városközponttól északra, 4 km távolságban vezették, ezzel Veszprémet az ipari, kereskedelmi fellendülés útjától elzárták. Bár némileg javított a helyzeten, hogy 1909-ben elkészült a Veszprém-alsóőrsi helyiérdekű vasút - egy új állomás és egy új megállóhely is a belvárosban - a város gazdasági fellendülésén keveset segített. Ez jellemezte a várost a két világháború közti időszakban is [5]. 1934-35-ben a gazdasági világválságból lassacskán kilábaló országban, a turizmus fejlesztése érdekében - különös tekintettel a Németországból várható tömeges turizmusra - időszerűvé vált Budapest-Graz között egy korszerű autóút megépítése. Az utat mindenképpen Veszprémet érintve, de a városközpontot elkerülve tervezték. Miután a város vezetői a végleges nyomvonalról tudomást szereztek, - okulva a Veszprémtől távol épült vasúti fővonal hátrányain - ragaszkodtak ahhoz, hogy az út a belvároson keresztül vezessen [6]. Ennek köszönhetjük ma a város büszkeségét; a Szent István völgyhidat. 103