Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

dr. Tóth Ernő: Bevezető

BEVEZETŐ A megyei hídtörténeti sorozat tizedik kötetét tartja kezében az olvasó. Ennek megírására már 1999-ben felkért Rikker István a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Kht. akkori igazgatója, ám az esedékes Jász-Nagykun-Szolnok, majd a KomáromEsztergom megyei kötetek írása mellett elhúzódott a kutatás; úgy gondolom, hogy nem is baj, mert így a dunaföldvári Duna-híd korszerűsítéséről és a szekszárdi Duna-híd építéséről is szólhat ez a könyv. Ez a megyei hídtörténet - a sorozat többi kötetéhez hasonlóan - minden érdeklődő számára kíván áttekintést adni, gazdag illusztrációval, megadva a felhasznált forrásokat, ezzel megkönnyítve a további kutatást. Nagy és különleges a megye hídállománya, a több mint 800 híd között sok a nagy múltú, érdekes történetül a római korban már fahíd állt a Sárvízen a mai Szekszárd határában, s 1800 éve itt mindig volt híd. A Sió, a Sárvíz, a Kapós átkelőhelyeit (Ozora, Simontornya, Döbrököz, Dombóvár) várak védték, s a várakba vezető hosszú fahidak - különösen aló. századtól - igen fontosak voltak. A fahidak állandó szerkezetűvé való átépítése is korán kezdődött: 1783-ban épült a megye legértékesebb kétnyílású boltozata Bonyhádon, s 1837-ben már 99 boltozott híd volt a megyebeli. A vas-, majd acélhíd építése is korán kezdődött: a közutakon 1884-től tíz év alatt kilenc rácsos híd épült a Sión, Sávízen és a Kapóson. A hídállomány különlegessége, hogy öt 100 évnél idősebb acélhíd eredeti formájában szolgálja ma is a közlekedést. A vasútvonalakon több érdekes rácsos hídszerkezet épült Simontornyán és Szekszárdnál, s különleges volt a dombóvári emeletes Kapos-híd, illetve hídcsalád. A megyét érintő bajai vasúti Duna-híd (1909) után közúti Duna-híd 1930-ban készült csak el; jelentősége nagy, kialakítása nemzetközileg is figyelemre méltó volt. A vasbeton hidak építése is jelentős volt a megyében, a legidősebb 92 éves, s figyelemre méltó, hogy a II. világháború előtt épült vasbeton hidak a hídállomány több, mint egyötödét teszik ki. A háborús pusztítás 27 hidat érintett, érdekes megoldásokat alkalmaztak az újjáépítésnél (roncsok felhasználása, áttelepített hidak alkalmazása). A II. világháború utáni hídépítésre az új technológiák (feszítés, előregyártás) a jellemző. Különlegesség néhány vasbeton híd rendkívül viharos története, korai átépítése, ezekről és más tanulságos, érdekes eseményekről szól ez a könyv. A legutóbbi években a megye közlekedését alapvetően a bajai és a dunaföldvári Dunahíd korszerűsítése, napjainkban pedig a 920 m hosszú szekszárdi Duna-híd építése érinti. Hosszasan lehetne még sorolni jellemző adatokat, fontos vasúti és önkormányzati hidakat, ám a bevezető sorok csak a figyelemfelkeltést szolgálják. E könyv írásában fontos kiindulási alap volt Karoliny Márton megyei itttörténete, dr. Gáli Imre korábbi kutatásai, könyvei és Hargitai Jenő 72 hídleír ása és rajza. Néhány újdonsága a könyvnek a szokásosnál bővebb kronológia, a bő levéltári forrásfeltárás és feldolgozás, a negyven egyedi hídleírás, a magyarázó kislexikon és az egyszerűsített hídnévmutató. A nagy múltú, érdekes történetű hidak történetének feltárása és bemutatása nehézséget okozott, a bőség zavarával kellett megküzdeni, ezért sajnos érdekes, értékes anyagok is kimaradtak a könyvből. Kezdettől fogva a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Kht. mindenben segítette e könyv írását, a könyv megjelentetését Posta Zoltán ügyvezető igazgató úr hatékonyan támogatta. A Tolna Megyei Közlekedési Felügyelet különösen értékes forrásanyagot bocsátott rendelkezésemre. A források rendelkezésre bocsátásáért köszönetemfejezem ki a Magyar Országos Eevéltár, a Tolna Megye Önkormányzati Eevéltár, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Közlekedési Múzeum, a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény a Zempléni Múzeum munkatársainak, vezetőinek. Ezen kívül tervező- és kivitelező vállalatok: így az Altalános Mérnöki Iroda (ÁMI), a Ganz Acélszerkezet, a Hídépítő Rt., a Közgép Rt., a Magyar Hídépítő Konzorcium (Mahíd), a MÁV Hídépítő, a MÁV Vezérigazgatóság Hídgazdálkodási Divíziója, a Pannonkorr, a Pont-TERV Rt., az Uvaterv Rt. és még sokan mások segítették az anyaggyűjtést és illusztráló anyagot bocsátottak rendelkezésre. 5