Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A megye adottságai

A török uralom megszűnése után a békés viszonyok csak néhány letargikus esztendő el­múltával kezdtek kialakulni. Az elmenekült népesség csak igen lassan szivárgott vissza a megyébe. A „senki földjét" leginkább német nyelvű vidékekről érkező telepesek vették bir­tokba. Az erről szóló feljegyzések több helyen említik hidak létét vagy nem létét. Egy Tevéire tartó betelepülő csoport vezető­je megjegyzi, hogy hajóval érkeztek Tolnára a Dunán s onnan vonultak Tevel felé, de a Sárvíz­nél vesztegelniök kellett, mert - 1712 júniusában - nem volt híd a Sárvízen, így 12 csónakot kellett keríteni, míg át tudtak kelni a folyón [15]. Dombóvár uradalma 1692-ben már ismét Eszterházy Pál nádoré lett. Az ő részére készült az az összefoglalás, melyet Kelcz Mihály ké­szített és melyből az alábbi idézetek származ­nak: „Ezen városnak két hidgya vagyon, há­rom sorompóval és egy kapuval edgyütt, melyeket az jószág tartozik tsinálni, az edgyik napkeletre, a másik délre szolgál." „Possessio Nyerges: Az itt való hidat, midőn impenáltatik tartoznak építeni." „Possessio Pullya: Az itt volt hidat juta impositionem officialium tartoz­nak építeni." „A vár két hidgya, egyik 954 a másik 850 lépés, még a XVII. század végén is épen állt." A hidak építésére vonatkozó kötelezettsé­gek emlegetése élénken bizonyítja, hogy a helybeli hidak építése és karbantartása jobbá­gyi kötelezettség volt, amit a földesúr számon tartott és jobbágyaitól - jogosan - megkívánt. Dombóvár esetében ez nemcsak a Kapós jelen­léte miatt, hanem a települések dombháti fek­vése miatt is fokozott tehertétele volt a job­bágyságnak [18]. A 18. század elején a Rákóczi-féle szabad­ságharc is hatással volt a megye közlekedés­ügyeinek fejlődésére. Vak Bottyán tábornok, Rákóczi jobbkeze bírta annakidején Kömlőd (ma Dunakömlőd) várát és hajdújaival sok borsot tört a „császáriak" orra alá. Rákóczi Ferenc állí­tólag személyesen jelölte ki a Dunán át építendő híd helyét, melyet azután Vak Bottyánok az imsósi kanyarban 1705-ben hajóhíd formájában megvalósítottak [17]. Vak Bottyán hajdúi gerilla­harcaik során egy alkalommal Szekszárd várát is megszállták, mely hadművelet éjszakai rajtaütés eredményeként könyvelhette el sikerét. A magyar közúthálózat fejlesztése csak jóval a töröknek Magyarország területéről történt kiűzése után vette kezdetét. Az ország műszaki ügyeit - beleértve az úthálózat karba­helyezését - a Helytartótanács mint az Udvari Kamara szerve vette kézbe. Ennek műszaki szerve volt az Építési Főigazgatóság. Tolna megye a török uralom végén a szegényebb me­gyékhez tartozott. A megyegyűléseket a na­gyobb népességű falvakban tartották (Simon­tornyán, Tolnán). Simontornyát 1725-ben nyilvánították megyeszékhellyé a névadó Tol­na helyébe. Szekszárd pedig csak 1780-ban nyerte el a megyeszékhely rangját. Első feladat volt az utak számbavétele, az útállapotok országos szintű megállapítása. A 18. század derekán elrendelt út- és hídössze­írást Tolna megye csak vontatottan végezte el. Erre utal az 1783. január 14-i közgyűlésen tu­domásul vett sürgetés, melynek nyomán Schnemann József földmérő készítette el az utak és hidak adatainak összeállítását. Az úthá­lózat teljes hossza - az 1786. évben készült ösz­szeírás szerint 327 190 öl, melyből jó állapotban van 22 000 öl, 116 000 öl közepes, 1196 javítandó, a többi gyenge állapotban [18]. Ugyanez az összeírás kimutatja a közuta­kon lévő hidakat is. Eszerint összesen 220 híd volt az utakon, 36 kőhíd és 184 fahíd. A tölté­sek hossza 3994 öl volt. A megye földmérőjének jelentése rámuta­tott a megyei útviszonyok hiányosságaira, ez azonban egyelőre figyelmen kívül maradt. Csak többszöri sürgetésre sikerült elérni, hogy 1812-ben, elsőként a megyeszékhelyen, Szek­szárdon keresztül vezető észak-dél irányú főút 1500 öl hosszú szakaszának járható állapotba helyezését megrendeljék. Négy híd is készült, amihez 15 öl „vágott kő", 62 mérő mész és 112 napszám volt szükséges [19]. Az utak és a hidak karbantartása céljára ál­talában a helybeli uradalom erdejéből kapták a faanyagot, amit ácsmesterek faragtak méretre és kétkezi munkával dolgoztak be. A kétkezi munkára és a szükséges fuvarok szolgáltatásá­ra a járási főszolgabíró az érdekelt községekből közmunkára adott rendelkezést. Erre példa a simontornyai hidak jó karba helyezési mun­kája, amit 1710-ben közmunkában kellett el­végezni. 16 A MEGYE ADOTTSÁGAI TOLNA MEGYE ÚTJAI ÉS HÍDJAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom