Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

MELLÉKLETEK HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK lőttének hídverseire, -élményeire is. Babits Mihály és Illyés Gyula életének egy-egy meghatározó pillanata az a számos, híddal kapcsolatos alkotás, amelyből már eddig idéztünk. Babits vallomásos műveiben többször említi az utca névadójáról elnevezett, 1858-ban épített (Szent) László hidat, mint bátorságpróbái helyszínét, A gólyakalifa című művében például így: „Milyen boldogok voltak a többi gyerekek, akik egész délután elcsavaroghattak a patakban, gyönyörű robinzoni életet éltek. Nekem mindjárt otthon kellett lennem, mert minden kis elmaradásért kikaptam, akárhogy hazudoztam is. Most nem is mertem lemászni, csak a nagy híd széles téglapárkányán bandukoltam végig, dacolva a halálveszedelemmel, hogy belebukom a mély-mély patakba." Illyés szülőföldjének is megvolt a maga patakja, méghozzá Ozorán, ráadásul családi emléket idézve, ahogy az Egy másik hídra... című versben előttünk áll: „Átmegyek rajta, csöng a híd, / dicséri Náci bácsi markait, / dicséri Józsi sógor ökleit, / apám vidám pörölyütéseit. // Oly büszke, mintha állna a Dunán, / áll csak egy szurdék csermely-fonalán. / Nem Pestet köti össze és Budát: / Ozora kocsmáját és templomát. //A Cinca fölött feszül, - de merész / fölnyúló páros rácsa mit idéz? / A Lánchíd ívét, az ív rácsait! / Egy vén számadó grófi vágyait. //Jó nékem lépteim rajt hallani, / csöngenek, mint nagyapa forintjai, / jövet-menet hídvámot a híd ád: / egy régi érdem arany kamatát. // Ahogy akarta egy okos juhász, / és veje s fia, két komoly kovács, / áll jó kedvében a híd, / dicsérhetne akár egy Széchenyit." Babits hangulatainak hű tükrei a Tisza hídján (1908) és a Vakok a hídon - az utóbbi kissé Breughel képét is felidézve 1912-ben. Illyés éppen Babitscsal megélt élményéről beszél a Két emlék című költemény első, Hídon című részében: „A futó /idő felett mint felmagasodó híd áll / ívén Babitscsal, ahogy mosolyog, / fedetlen fővel, félszegen, a győzelem / leronthatatlan szobraként." Az ifjabb költőtársnak megadatott látni hidak pusztulását s újjáépültét, megérezni az Amikor a Szabadság-hidra a középső részt fölszerelték vagy a Széchenyi hídja című költeményében a jelképi erőt. A hidak történetéhez még megyénk számára külön érdekes a Megszakadt út egy hajdani Sió-hídnál című vers: „Eltűnt bár régesrég a híd, / az út csak ideérkezik... / Mi egy volt, kettő már az út, / hogy az a kis fahíd lehullt, / bút és bajt, mennyi szörnyű hírt / hordott szegény, mennyit kibírt! // Kinizsi hajdan rajta át /vezette Mátyás bús hadát / Mátyás fiára!... Mahomed / Budának rajta ügetett." Illyés Gyula: Hídon Nagy víz fölött haladok, nem folyamot látok: millió kis patakot, csermelyt, sédet, árkot. Még Ozora vize is, a parányi Cinca ők vezetnek! - úgy tekints mindahányra vissza! ...Árad a hídon a nép, híd alatt a cseppek, leckét adhat ez a kép a legeszesebbnek. Nem a Dunát becsülöm a tömérdek habban: minden habban egy külön forrás szíve dobban. ...Szeretem a hidakat. Minden úgy haladtam, mint egy vezér: hej, beh vad fogoly ráng alattam! Árad híd alatt a víz, a hídon az ember. Menjek köztük magam is teljes életemmel. Nem holmi király nekem a nagy Duna árja: csöpp, csöpp, csöppek végtelen szép köztársasága! Szeretem a hidakat. Valahányra lépek, azt hiszem, hogy szabadabb, szebb vidékre érek. Gyermek hittel úgy megyek ma is minden hídra, mintha kedvemnek teret végtelenbe nyitna. Vaj mi volnál, nagy folyó, büszke tenger, hogyha Koppány, Kapós és Sió feléd nem buzogna? Azt hiszem, hogy odaát azt hiszem, amit kell: minden bút, bajt, akadályt legyőzhet az ember! Csöpp, csöpp folyón, hidakon így menjünk, kívánom, szorosan is szabadon végig a világon! 161