Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A megye adottságai

TOLNA MEGYE ÚTJAI ÉS HÍDJAI A MEGYE ADOTTSÁGAI A középkori úthálózat fő elemei római utak vonalán haladnak (Karoliny térképei összedolgozásával [2]) évi oklevél Kölesdet és Kajdacsot említi. Ezen az úton szállították Erdélyből a sót az apátságoknak, Tapolcáról Simontornyán át Ozorára, Simontornya-Gyánt (ma Felsőgyánt, Tolnanémedi északi rész) -Döbrököz-Pécs, Gyántról elágazás Zákány és Somogyvár felé, Bikácsról Györkönyön át Pécs, Ozora-Görbő-Egres-Györköny-Paks (Görbő ma Pincehely része, Egres ma Rácegres, Pálfa és Sárszentlőrinc között), - Veszprém-TamásiKölesd. A 14. században az alábbi helyeket tartották nyilván, mint vámszedőhelyeket: - Tamási, Kölesd, Ireg, Görbő, Egres, Báta, Tolna, Szekcső (ma Dunaszekcső), Gyánt. Kompok működtek a Duna hajózható ágán át Pest, illetve Bács-Bodrog megye területére Madocsánál, Palisnál (ma Sárpilis), Birkónál (ma Báta északi része) és Gerjennél. Decs ma már messze esik a Duna hajózható főágától, de még a XV. század elején említésre méltó dunai átkelőhelynek számított. Erről tanúskodik az az 1402-ben keletkezett oklevél, mely Decsen vámos hidat említ a Sárvízen és átkelőhelyet a Kisdunán, mely ugyan nem lehetett főág, de révet igényelt az átkeléshez [7], A mohácsi csatát megelőzően Tolna megye útjainak különleges szerep jutott. Itt vonultak fel a csatára készülő seregek. Ugyancsak arra haladtak a megszálló seregek a mohácsi csata után. A török uralom alatt az utak és a hidak fontossága lényegében nem változott. Legfontosabb hídjuk a Sárvízen átvezető palánki híd volt, melyet - miután a mohácsi csatával kapcsolatos hadműveletek során tönkrement - Szulejmán szultán rendeletére 1596-ban újjáépítettek. A szekszárdi híd a török megszállás ideje alatt mindvégig 14