Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

MELLÉKLETEK LEVÉLTÁRI KINCSEK MELLÉKLETEK LEVÉLTÁRI KINCSEK (1810-1850) A 19. század első feléből fennmaradt források szerint a vármegye az úgynevezett Honi Pénztár terhére jelentős kiadásokat vállalt a hidak építésekor és javításakor. Az eljárás az érintett településtől indult a járási főszolgabíróhoz, majd onnan felterjesztés készült a vármegye nemesi közgyűléséhez - a tisztelt karokhoz és rendekhez - az építés vagy renoválás elrendelését kérve. A megyegyűléshez beterjesztett kérvény alapján a közgyűlés általában elfogadta a felterjesztés indokait, és elrendelte a kérelmezett híd megépítését, vagy javítását. Gyakran azonban a megyei földmérő mérnök kapta azt a feladatot, hogy vizsgálja meg az igény jogosságát, véleményét terjessze be a megyegyűlésre. Schnemann József „vármegye földmérője" a felkérésnek eleget téve, 1819-ben megvizsgálta „a záporok által el szaggatott hidak" állapotát a simontornyai járásban, és jelentést tett a „Tekintetes N(emes) Vármegyének". Vitás esetben a közgyűlés küldöttséget menesztett az ügy kivizsgálására, és szakvéleménye alapján foglalt állás. 1834-ben Podolay János földmérő tervei és mérései szerint hozták helyre a zombai és a kakasdi malomcsatornákon lévő hidakat, az illető földesurakat is felszólítva az építmények jó karban tartására. Gyorsabbá tette az eljárást és a döntéshozatalt, ha a kérelmező település egyben tervrajzot és költségvetést is beterjesztett a vármegyéhez, így történt pl. a belecskaiak 1848ban tárgyalt kérelme esetében is. JLÍnius 25-én és 26-án olyan sok eső hullott a környéken, hogy a nagy víztől menteni kellett embert, jószágot. Néhány épület megroggyant, köztük az iskola, a tanító háza, sok kémény is tönkrement. Ekkor a Belecskáról Hőgyészre vezető út hídjának újjáépítésére John Ferenc pincehelyi kőművesmester készített tervet és költségvetést: KŐBŐL ÁLLÓ FALAZAT A HÍDALAPBAN BOLTÍVIG Kőművesmunkák: 1 1 9 fr 1 8 xr 40 ezer tégla 15 (pozsonyi) mérő mész 30 szál deszka 1500 léc-szeg Anyogok: 317 fr 30 xr Összesen pengő forint: 436 fr 48 xr Ha már szó esett a derék mesterről, említsük meg azt is, hogy kevés adat marat fenn a hidak építőiről. Még azért is hálásak lehetünk, hogy a kalaznóiak megörökítették a hőgyészi hídhoz 1819-ben építőanyagot szállító fuvarosok nevét: Lux Philippó, Fuchs Johan, Ruppert Nicolaus, Koch Jenrich, Schlit Johan és Schmidt Johan. A rendelkezésre álló levéltári dokumentumokból kitűnik, hogy a vármegye több okból is fontos kérdésként kezelte a megye hídjainak ügyét. Hiszen a postai utak állapota és használhatósága nagyrészt a hidak állapotán is múlott, ezzel együtt a kereskedés, a vásárokra hajtás, a termény betakarítása, és pl. a malmok megközelítése gazdasági szempontból érzékenyen érintette a térség földbirtokososát, de földművelő, állattartó és iparos lakosságát is. A „Berekaljai molnár malma melletti rossz karban lévő és megújíttatni kért ja híd" javítása nemcsak Bonyhádnak és Cikónak volt sürgős 1834-ben, hanem Nagymányok és Dombóvár irányába is, a katonai szállítások miatt. A Kapóson a Béka-tói híd gyors megépítését tette sürgőssé „az ott tanyázó katonaság könnyebb közlekedése" 1838-ban. Az országgyűlésre utazók számára egyenesen a Helytartó Tanács rendelte el az utak és hidak rendbetételét. A korszak helytörténeti adatai azt is elárulják, hogy ebben az időszakban még jelentős számú fahíd biztosította a patakokon, folyóvizeken való biztonságos átkelést, de gyako145