Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A megye adottságai

A MEGYE ADOTTSÁGAI sőbb, 1852-ben valósították meg Beszédes József tervei szerint, a Sió-csatorna megépítésével. A Duna esetleges magas vízállása esetén a torkolat vidékének elárasztását torkolati zsilip építésével küszöbölték ki. Ugyancsak torkolati zsilip épült Bátánál, a Sárvíz régi torkolatánál. Érdemes megemlíteni, hogy a Sárvíznek Simontornyától Szekszárdig terjedő szakaszát köznyelven Kapósnak nevezték, majd amikor a XIX. században a Balaton vízszintjének szabályozásával kapcsolatban első ízben bővítették a Sió (és a Kapós) medrét, az említett folyószakaszt Sióként emlegették. Ez utóbbi elnevezés a Sió-csatorna végleges kiépítésével honosodott meg és ma is használatos. Tolna megye legkiterjedtebb mocsárvidéke kétségtelenül a Duna mente volt és ma is az. Ennek a széles területnek a hasznosítása a mező- és erdőgazdálkodás fejlesztésének egyik előfeltételévé és célkitűzésévé vált. A Duna sok ágra szakadása nehézségeket okozott a hajózásban, a gyakori jeges és jégmentes árvizek pedig lehetetlenné tették a rendszeres művelést. A jégdugulások a meder elfajulásának nemcsak okai, hanem következményei is voltak. A gondok megoldására a Helytartótanács Királyi Biztosságot hívott életre, melynek műszaki irányítójává Vásárhelyi Pál mérnököt nevezték ki. A biztosság megállapította, hogy a legnagyobb veszély a Paks és a Drávatorok közötti szakaszon kialakult kanyarulatok sokaságában rejlik. Ezekben megreked a jég és ez okozza az árvizeket. A királyi biztosság ezért elfogadta azt a javaslatot, hogy a legnagyobb kanyarulatokat négy átvágással szüntessék meg. Ez az 1820-21. években meg is történt. A későbbiekben - 1839-ig - a Dunán még tizenegy (!) átvágást hajtottak végre, amíg a mai meder kialakult. A Duna főmedrének hossza a sok átvágás kialakulása után összességében 96 kilométerrel lett rövidebb [12]. Voltaképpen a Duna medrének az átvágások által történt lényeges megrövidülése következtében csökkent le a jégdugulások lehetősége és a jeges árvizek keletkezésének valószínűsége. Ez a körülmény kihatott a mellékvizek a Sió, a Kapós és a Sárvíz - rendezésének leheFÖLDRAJZI ÉS VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK tőségeire és az elvégzett munkálatok eredményes voltára. Az azóta eltelt száz esztendőre visszatekintve megállapítható, hogy Tolna megyében a Dunán és mellékvizein elvégzett mérnöki munkák mind a mezőgazdaság, mind a közlekedés számára eredményesnek és sikeresnek bizonyultak. Lehetővé tették nagy kiterjedésű területek mezőgazdasági hasznosítását, állandó közlekedő vonalak kialakítását és állandó hidak építését. Irodalom: [1] Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története. [2] Wosinsky Mór: Tolna vármegye története. [3] Károlyi Zoltán írása a Technikatörténeti Szemle 1967. évfolyamában. [4] Bél Mátyás: Notitia Hungária Novae,ford. Kun Lajos. Tanulmányok Tolna megye történetéből. II. kötet, 327-364. old. [5] Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében. Tanulmányok Tolna megye történetéből, 229-246. old. [6] Tenk Béla: Vízszabályozás Tolna megyében. [7] Károlyi Zoltán i. m. [8] Tenk Bélai. m. [9] Ihrig Dénes i. m. 51-66. old. [10] Ihrig Dénes i. m. 243. old. [11] Tenk Béla i. m. utolsó előtti oldal. [12] Tőry Kálmán: A Duna szabályozása, 258. old. Bátaszék környéke a vízrendezések után 11