Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Kompok

KOMPOK A váci komp a Duna jobb partján a Pokol csárdánál köt ki kezdve a révjog tulajdonosa a visegrádi koronauradalom volt. A révvámtételeket Pest vármegye törvényhatósága állapította meg 1867-ben. A révbérlők nagymarosi lakosok voltak, kik ellen több alkalommal panaszt emeltek. Ez idő szerint a komp, mint a 11. és 12. sz. főutak legrövidebb összekötője, jelentős forgalom hordozója, erősen túllépi a szobi komp forgalmát, nélkülözhetetlen összeköttetése a Visegrádra és a Börzsönybe irányuló turista forgalomnak [1]. Vác kompjárata a Szentendrei sziget által szétválasztott Duna főágán már a rómaiak idején is jelentős átkelőhely volt. Az átkelőforgalom biztosítására és a Szentendrei szigeten át a Duna jobb partja felé irányuló forgalom őrzésére a rómaiak a partokon őrtornyokat és többször hajóhidat is építettek. A török megszállás idején a váci rév szerepe jelentőségében megnövekedett. Bécsből érkező kereskedők a váci révig eveztek le a Dunán és áruik egy részét itt rakták át szárazföldi közlekedési eszközökre. A török védte a kereskedőket. A török hadak elvonulása után a rév a budai kamarai adminisztráció által kezelt királyi javadalom volt, mely 1700-tól kezdve a váci püspököt illette. Vác városa 1713 óta a püspöktől bérletben bírta a révjogot és azt ugyancsak bérlet formájában hasznosította, amennyiben a révhajókat vállalkozókkal kezeltette és javíttatta. Egy ilyen bérleti szerződés rendszerint három évre szólt és annak teljesítéséért a vállalkozó egész vagyonával felelt. A komp helyén 1764 és 1775 évek között hajóhíd állt és működött. A XIX. század végén panaszok merültek fel amiatt, hogy az átkelés lassú és a várakozás hosszú ideig tart. Sürgették valamely gyorsabb közlekedési eszköz, pl. gőzhajó forgalomba helyezését, ami nyilván élénkítené a forgalmat és lendületet adna a piacnak. A panaszok nyomán azonban a forgalom gyorsítására intézkedések nem történtek. Ez idő szerint a váci komp, mely a város központját a Szentendrei szigeten fekvő Pokol csárdával köti össze, nemcsak Pest megyében, hanem az egész felső Dunán a legnagyobb forgalmú átkelőhely, amit az is indokol, hogy a Pokol csárdától egyenes összeköttetés vezet a a tahitótfalunál lévő hídhoz, illetve azon át valamennyi jobb parti településhez. A komp forgalmának jó harmada mezőgazdasági jellegű [4], [5], [6]. A Dunakeszi és Horány között működő komp a megye forgalmas átkelőhelye, csaknem eléri a szobi átkelőhely teljesítményét. Forgalma a legutóbbi időben lendült fel erősen, miután Dunakeszi várossá fejlődött és a szemben lévő Horány mind Dunakeszinek, mind a fővárosnak kedvelt nyaraló- és kiránduló helyévé vált. A szigeten átvezető út, kisági híd vagy komp hiányában, nem folytatódik a Duna jobb partján. A Szentendrei Dunaágon működő komp a sziget déli felét köti össze a Duna jobb partjával. A Pócsmegyer községnek a külvilággal való kapcsolatát biztosító komp a község ősidők óta bírt révjoga alapján működött és működik. A község mindenkor vállalkozások utján hasznosította tulajdonjogát. A vállalkozó köteles volt az átkelőhajó jókarbantartásáról gondoskodni s e kötelezettségéért egész vagyonával felelt [7]. 102