Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Tóth Ernő: Hídszerkezetek és építési technológiák

A HÍDSZERKEZETEK ÉS ÉPÍTÉSI TECHNOLÓGIÁK Fahidak Az egyik legősibb, természetes építőanyag a hídépítésben is a fa volt. Ebből évszázadokon át, más építőanyag felhasználása nélkül, ügyes mesteremberek - ácsok, faragó molnárok - készítettek hidakat. Mivel fagerendákkal 15 m-nél nagyobb nyílást biztonságosan nem lehetett áthidalni, szélesebb vízfolyások, várárkok fölé többnyílású, általában cölöpözött jármokra épített hidakat készítettek. - Sajnos nagyon kevés nyoma maradt ezeknek a fahidaknak, s tervek is általában csak a rendszeres mérnöki tevékenység megjelenése óta készültek (1700-as évek végétől)... Jelentős hídépítési faszerkezet volt a Pest-Buda közötti hajóhíd, melyről számos metszet, leírás maradt fenn. A fahidak elterjedtségét jelzi, hogy még az 1832-es megyei úthídnyi Iván tartás szerint is a hidak több mint 2/3-a faanyagú volt (149-ből 110). Nevezetes fahíd volt az óbudai Hajógyár bejáratánál 18541884 között fennállott tolóhíd (Részletesebben a Budapesti hidak fejezetben). A vasútépítések megindulásakor számos, jelentős méretű híd is fából épült, közülük például a bagi felüljáró - amely négynyílású feszítőműves volt - csak 1921-ben építették át. Nagyobb nyílások áthidalásánál magasított (ékelt) gerendáTápiógyörgye - újszilvási út, a Tápió-ér hídja Szigetszentmiklósi révhez vezető út cölöpjármos fahídja kat, feszítő- és függesztőműveket és rácsos szerkezeteket (pl. Howe rendszerű) építettek. Rövid ideig (1889-95) Ráckevén cölöphíd állt a Dunaág felett. Bár a fa nem időálló, még századunk első felében is sok fahíd volt szerte az országban, így Pest megyében is. Nagyrészük mintaterv alapján épült (1888-ban adta ki a minisztérium). 29