Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre és Hargitai Jenő: Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK Antal Arzén kilenckötetes munkájában több helyen kitér a hídra és megemlíti azokat a dokumentumokat is, amelyek a hídra vonatkozóan a Váci Egyházmegyei Levéltárban megtalálhatók. Ismertetése alapján a hídról a következőket jegyezhetjük fel. Az építtető váci püspök, a már fentebb említett Althann, az udvari kamarai főépítészt, Oracsek Ignácot 1753-ban megbízta a híd tervezésével és építésével. A híd alapkövét 1753. augusztus 1jén tették le, a híd 1757-ben készült el, s ezért Oracsek Ignác tizenkét évi garanciát vállalt A Gombás patak hídjának keresztmetszete az 1948. évi szélesítés után Érdemesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra a lényeges körülményre, hogy Nepomuki Szent János szobrát leszámítva, a többi öt szobrot a híd elkészülte utáni időben, 1758-ban és 1759ben rendelték meg s ezért igen valószínűnek látszik, hogy a híddal kombinált szoboregyüttes létesítésének gondolata nem Althanntól vagy Oracsektől, hanem minden bizonnyal Forgács püspöktől vagy Würth Ferenc kanonoktól származik. Utóbbi volt ugyanis a másodiknak és harmadiknak felállított két szobor megrendelője. Althann a hídnak nyilvánvalóan csak egyetlen, Nepomuki Szent János szobrával való díszítésére gondolhatott, ami akkoriban megszokott megoldás volt. Az 1752-ben megrendelt szobornak az épülő hídra való helyezése lehetett egyedül Althann ötlete. De a többi öt szobrot már Forgács és Würth rendelték meg. A szobrok közül Péter és Pál kettős szobrát, Szent Kamillusét, Szent Borbáláét 1858-ban Beckert József készítette a kifizetési nyugták tanúsága szerint. O készítette el Szent Thaddeus Júdás és Szent Venatius szobrának terveit is. E szobrok kivitelezésére vonatkozó írásos bizonyítékok hiányoznak. Nepomuki Szent János szobra a Gombás patak hídján az 1848évi szabadságharc csatájára emlékeztető emléktáblával [18]. A hidat díszítő első szobrot 1752-ben ugyancsak a hidat építtető Althann püspök rendelte meg, őt azonban a püspöki tisztségben 1756-ban Migazzi Kristóf, majd 1757-ben Forgács Pál váltotta fel, úgyhogy a híd építését már Forgács püspöksége idejében fejezték be. 49- A hídnak közel 250 éves történetéhez hozzátartozik még, hogy a Duna 1775. évi jeges árvize elárasztotta a hidat és környékét, s a hidat, valamint a szobrokat is megrongálta. Szerencsére a boltozatok nem omlottak be, úgyhogy az árvíz elvonulása után a híd továbbra is teljesíthette hivatását. Az árvíz rongálásait rövidesen helyreállították [20]. 188