Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre és Hargitai Jenő: Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK csak hidakkal kapcsolódhatott a várhoz [4]. A várárok helyét a mai térképen meglehetős pontossággal ki lehet jelölni ama régi térkép alapján, amely a XVIII. századból maradt ránk [5]. Eszerint a városfal félkörben ölelte körül a várat és Dunától Dunáig tartott. Négy kapu volt rajta, mégpedig a bécsi, a pesti, a hatvani és a vízi. A ma is álló „Hegyes" bástyatoronyból kiindulva, a Dunapartra merőlegesen keresztezte a Fő utcát (mai Köztársaság út), itt állott a Bécsi kapu, emlékét a Köztársaság út 32. sz. házon tábla jelöli. Tovább haladva az ötvös utcánál délkeletnek fordult a városfal és enyhe ívben, nagyjából a mai Csányi körúttal párhuzamosan érte el azt a telektömböt, mely a Kossuth és Báthory utcák között fekszik. Innen a Duna felé fordult és a Piarista gimnázium homlokzatának közepe táján megtörve a Szentegyház téren (ma Constantin tér) át a Szent Miklós tér (mai Vak Bottyán tér) felé húzódott. Az utóbbi pontnál ismét a Duna felé fordult és a Géza király tér körül álló négyszög alakú „Vár"-hoz, az erődítmény magvához zárkózott. Váccal szemben, a Duna jobb partján a fejlődés során alakult ki a révvel kapcsolatos kis település (Révfalu), mely a mai Pokolcsárda helyén lehetett. Váccal rév, időnként hajóhíd kötötte össze, melyet a török megszállás előtt, 1593-ban bontottakéi [6]. A törökök a XVI. század derekán szállták meg Vácot és környékét. A kereskedelmet tudvalévőn pártolták, elősegítésére Vácnál több alkalommal is hidat vertek a Dunán [7] . Ez a híd Visegrád felé szolgáltatta az összeköttetést, amellett, hogy a városgazdaság érdekét is szolgálta. A híd hosszabb megszakításokkal a XVm. században is fennállott. A törökök kiűzését célzó császári hadjáratok előkészítése és lebonyolítása során két alkalommal előfordult, hogy a felmentő seregnek Vácnál kellett a Dunán átkelnie. Először 1603-ban, [9] amikor a császári seregek megkísérelték Buda visszavételét, majd nyolcvan évvel később, amikor Lotharingiai Károly serege 1684-ben, Pest megszállása után visszavonult Vácra, majd átkelt a Szentendrei szigetre és Szentendre alatt, a Duna jobb partján nyomult előre Buda felé [10]. A török uralom elmúltával Vác még egy ideig megőrizte középkori formáját. Várát árok vette körül, mely azonban eredeti funkcióját, a vár védelmét, már nem látta el. Jelentőségét elveszítve egyre inkább a fejlődés akadályává vált. A funkcióját vesztett várárok betöltése vontatva indult meg és csak a XIX. század második felében fejeződött be. A korabeli ábrázolásokon avara várostól elkülönítetten szerepel még és a várárkot híd íveli át. A dunai rév helyén 1764-ben ismét helyreállítottak a hajóhidat s az egészen 1775-ig fennállott, amikor is a jeges árvíz elvitte. Azóta nem állították helyre [11], amiben valószínűleg az a körülmény is közrejátszott, hogy a váci rév mindenkor hátrányban volt a budai révvel szemben, mert a Duna jobb partján a Pilis hegység olyan természeti akadályt képezett és képez, mely a távolabbra irányuló kereskedelemnek útjában áll. A váci püspökség egyike volt a római katolikus egyház legnagyobb jövedelmű tisztségeinek az osztrák-magyar monarchiában. Nincs ezért semmi csodálkozni való azon, hogy amikor Mária Terézia királynő a nemrégen váci püspökké kinevezett Migazzi Kristófot aránylag fiatalon a bécsi hercegérsek rangjára emelte, Migazzi ezt a kinevezést csak azzal a feltétellel fogadta el, Migazzi hídja az Eszterhazy utca végén. Erdősy Rezső fenykepvelvetele 1887-ben 185 t