Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)
A megye adottságai
A megye adottságai . .••&&•; " • IP* ~m jflt a Vepor térségét köti össze a Dunával. Ipolytarnóctól Hont községig halad a megye területén, s 115 kmen természetes határt alkot. Mellékvizei a Dobroda, a Ménes-, a Szentlélek-patak, a Feketevíz, a Lókosés a Derék-patak. Nógrád megye tájai [3] A Zagyva (157 km) felső szakasza tartozik Nógrád megyéhez, mellékvizei a Tarján-patak, a Kis-Zagyva, a Szuha-, a Bujáki-, a Béri, a Herédi-patak, a Galga, a Tápió-, a Barna és a Legéndi-patak. A Gálya (59 km) kisebb vízgyűjtő területű vízfolyása a megyének. A Tárna vízgyűjtő területére csak kis patakok tartanak. Állóvizek tekintetében nem igazán gazdag a megye. Jenői-, Bánki-, Tolmacsi-, Nyírjesi-, Kifli-tó és fontos tározók: Palotási-, Kétbodonyi-, Komavölgyi-, Hasznosi-, Kisterenyei-, Maconkai-tározó-tó [1, 3. 4]. Az úthálózat kialakulása szempontjából a domborzati- és vízrajzi viszonyok meghatározóak, a dombok között természetes, a településekhez igazodó sűrű úthálózat alakult ki, a vízfolyások nem jelentettek áthidalhatatlan akadályt, a Zagyván nagyobb településnél, pl. Pásztón több híd is volt, sőt az Ipolyon is lényegében minden településnél állt híd. A megye földtani felépítése változatos, partközeli üledékek, homokkövek vulkáni kőzetek (andezit, bazalt, riolit) mellett mészkövek, dolomit is megtalálható. Az úthálózat és ezen belül a hidak építésénél előnyt jelentett a kőanyagban való gazdagság, ezért lehetett kedvező az egyébként igen sűrű úthálózat kiépítettsége, ezért épült már a 19. század elején sok kőboltozat [3]. A történelmi Nógrád megye természeti viszonyairól csak dióhéjban ejtünk szót. Északon Zólyom és Gömör, keleten Gömör és Heves, délen Pest-PilisFöldrajzi adottságok Solt-Kiskun, nyugaton pedig Hont megyével volt határos a 4124 km 2 területű megye a 20. század elején [6]. A domborzat fő jellemzője a dombos vidék volt, a megye mai területén lévő hegységeken kívül az Osztrovszki hegység a Vepor kis része, az Ipoly völgy felső szakasza volt része a megyének. Az Ipoly 5145 km 2-nyi területének majdnem a fele Nógrád megyére jutott, az Ipoly mellékvizeivel (Tepla, Maskiva, Tiszovnyik, Sztruzsina és Rieka) [6]. A határvidék földrajzát is érdemes érinteni, mivel a régiók együttműködéséhez, a hiányzó kapcsolatok (hidak) építéséhez ismerni kell az adottságokat, lehetőségeket. Hasznos kiadvány jelent meg e témakörban a közelmúltban [7]. A hiányzó határhidak helyének meghatározásában több fontos tanulmány készült az elmúlt években [8]. A megye települései között Balassagyarmat a 14-16. századig a vármegye székhelye. A török megszállás után máshol tartották a megye közgyűléseit. 1790-ben elkészült az új vármegyeháza, a megye székhelye 1950-től Salgótarján lett. Szécsény és Losonc volt kiemelt fontosságú város, közlekedési csomópont, az iparosodással Salgótarján erőteljesen fejlődött. Nógrád megye sűrűn települt: a 14. században 290, a 15. században 370, a török alóli felszabadítás után 1647-ben 231, 1881-ben 276 település volt, 2005-ben a mai megye területén 129 település volt. Jelenleg hat település: Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Szécsény, Bátonyterenye és Rétság városi rangot visel [2]. Az előzőekben vázolt ismertetés rendkívül hézagos és elnagyolt, oly viharos volt a megye története, oly sok változás volt a területi beosztásban, határok meghúzásában, hogy csak figyelem felhívást szolgálhatnak e sorok, a szakirodalomban célszerű tájékozódni az érdeklődő olvasónak. Végezetül szólni kell még arról, hogy ez a gyönyörű megye a kővárakról híres. Borovszky 20 nevezetes várat sorol fel pl. Nógrád, Hollókő, Somoskő, Szécsény, Buják, Fülek, Kékkő, s hosszan kellene sorolni a fontos erősségeket [6]. Nógrád a „görbe ország", Mikszáth Kálmán megyéje, aki örökbecsű emléket állított a tót atyafiaknak és a jó palócoknak, Madách Imre, Balassi Bálint neve, személye is szorosan kötődik a tájhoz. A megye műemlékei Mátraverebélyen, Nógrádsápon, Pásztón, Szécsényben, Hollókőn (világörökség része) és kevésbé ismert helyeken e kisterületű megye értékeit, fontosságát jelzik [12].
