Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

A megye hídállománya

A megye hídállománya Útkorszerűsítések és műtárgyaik A főút az elkészült korszerűsítés után mintegy két évtizedig megfelelő kapacitással levezette a forgalmat. A kilencvenes években már mutatkoztak áteresztőképesség!' problémák, elsősorban az északdéli irányú nemzetközi teherforgalom növekedése miatt. A baleseti statisztika szerint a 21. sz. út a megye legveszélyesebb útvonalává vált, különösen az előzéssel kapcsolatos balesetek szaporodtak meg. így Salgótarjántól déli irányban megkezdődött a szakaszos négynyomúsítás előkészítése. 2002-ben az építés is megindulhatott, és jelenleg már összesen 14 km 2 x 2 sávos külterületi szakasz áll rendelkezésre. Az építés során két hídon kellett a 2 x 2 sávot átvezetni. A 40 + 478 km szelvényű 8,0 m nyílású híd teljesen átépült, az 51 + 289 km szelvényű 3,2 m nyílású hidat pedig megszélesítették. Ezen kívül két gyalogos-felüljáró és egy gyalogos-aluljáró épült. Gyalogos felüljáró a 21. sz. főút felett, Gyukics Péter felvétele A nagybátonyi csomópont korszerűsítése új Zagyva-híd építésével járt, A négynyomúsítás várhatóan folytatódik, és a jelenlegi tervek szerint 2013-ig Hatvan és Salgótarján között befejeződik. A további kiépítés öt hidat érint. A hidak átépítési tervei készülnek. A folytatásnál már több csomópont átépítésével is foglalkozni kell, néhány különszintű kialakítás közútkezelői szemmel elkerülhetetlennek látszik, valamint előzetes környezetvédelmi álláspont szerint vadátjárók is szükségesek, így a további fejlesztés már jelentős mértékű műtárgyépítéssel jár. Kisterenye átkelési szakaszán, majd 1959 és 1962 között Salgótarján belterületén, valamint egészen az országhatárig történtek szélesítések, kisebb-nagyobb korrekciók. Ennek keretében a 21. sz. főúton a zagyvapalfalvai városrészen megépült két vízfolyás feletti híd, két iparvágányt áthidaló hídszerkezet és egy vasúti fővonal feletti híd. Átépítettek, illetve felújítottak további hét hidat az országhatárig terjedő szakaszon. Ezek a beavatkozások az Uvaterv 1954-ben készült „Salgótarján város közlekedésfejlesztési tanulmánya" című tervének figyelembevételével épültek. A közlekedésfejlesztési tanulmányt az Uvaterv 1965-ben megyei megrendelésre felülvizsgálta, korszerűsítette és kibővítette (tervszám: 25.508/U-6; tervező: Blancz Tamás). A korábbi tanulmányban foglaltakat megerősítve az 1965. évi felülvizsgálat egyértelműen állást foglalt a belvárost tehermentesítő, a vasút nyugati oldalán létesítendő új nyomvonalú szakasz szükségességéről. A kiépítést két ütemben javasolták, elsőként a Zagyva pálfalva és a Ráróspuszta-salgótarjáni (mai nevén 2206. jelű Litke-salgótarjáni) összekötőút közötti 3,4 km hosszú szakasz építését tartották célszerűnek, második ütemben pedig újabb egy kilométerrel folytatva, a Salgótarján-nádújfalui (2303. jelű) összekötő útig irányozták elő. A megvalósítás a közlekedésfejlesztési tanulmányt követve kezdődött meg, a kiépült első ütem pontosan egyezett a tervezői javaslattal. A 3,4 km hosszú új nyomvonal 1976-ban készültel. Három jelentősebb műtárgy épült, az új út a kezdőcsomópontban meglévő hídegyütteshez csatlakozva indul, majd külön szintben keresztezi a baglyasaljai városrészhez vezető utat. A végén, a 2206. j. út csomópontjában a beruházás részeként (a közlekedésfejlesztési tanulmány ajánlá51