Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

A hídépítés fejezetei

A hídépítés fejezetei Hidak újjáépítése Hidak újjáépítése A hidakat - különösen a fából készülteket - év­századokon át a tűz, a víz (árvíz), a közlekedés, a túlterhelés és az erőszakos rongálás - elsősorban hadjáratok során -pusztította. A megye hidjai közül nagyon soknak a leromlott állapotáról, árvízi és más okból bekövetkezett káro­sodásáról maradtak fenn híradások, adatok levéltá­rakban, újságokban. Salgótarján hidjai közül több elpusztult: 1896 au­gusztusában a Tarján-patak, 1926 augusztusában a Salgó- és a Tarján-patak hídjait vitte el a víz, 1968 szeptemberében a strand környéki híd pusztult el [1,2]. Az Ipoly-hidak - néhány kivétellel - a 19. szá­zad végéig fából épültek, ezeket különösen gyak­ran rongálta meg a megáradt folyó. A Hugyag­Szécsénykovácsinál lévő 1830 körül többször is elpusztult [3]. Az Őrhalom-lpolyvarbó közötti úton az Újárok-hi­dat 1963-ban vitte el a folyó [3], s hosszan lehetne sorolni a Zagyva és más vízfolyások hídjainak elemi károk miatti újjáépítését. Értelmetlen és hatalmas károkat szenvedtek a megye hidjai a háborúskodások során: Ipolyság kő­híd ja a török alatt pusztult el, s 1769-ben épült újjá, a fahidak felégetése pedig állandó gyakorlat volt a hadjáratok során [3]. Hugyag; hídroncs rajza, 1946. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt több Ipoly-híd felépítéséről, megrongálásáról, pl. a Szécsénykovácsi-Hugyagnál lévő, vagy a híres rárósi kőhídéról tudunk [3]. Hatvan évvel később - 1919-ben - pusztult el a legtöbb Ipoly-híd, több hídnál egyszerűen úgy, hogy részben vagy egészében felszedték, pl. Balassagyar­maton a gyalogos/kis hidat, Hugyagnál a kis hidat, a Tesmag-Hont köztit [3]. A II. világháború pusztításai minden eddiginél sú­lyosabbak s értelmetlenebbek voltak. Nógrád megye mai területén 88 (más forrás szerint 84) híd pusztult el [5]. A hídállomány 1944-ben 409 híd volt, 2407 m hosszal, az elpusztult hídhossz pedig 953 m volt, így a hidak 21,5 %-a vált robbantás áldozatává, híd­hosszban a kár pedig 39,6% volt [4]. A Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium adatai szerint a hi­dak számában 20,5%, hídhosszban viszont 41,4 volt a kár [5]. Az eltérés nem lényeges, s több oka is lehet annak, hogy az adatokban nem teljes az egyezés, pl. állami, törvényhatósági és községi utak voltak, s az adatszolgáltatás is nehéz volt abban az időben. A szomorú tény tehát az, hogy a hídállomány (hídhosszban) több mint 40%-a elpusztult. Az átla­gos hídhossz kb. 12 m, az országos átlagnál (17 m) kisebb, látható, hogy ha figyelembe vesszük az el­pusztított nagyobb Ipoly-, Zagyva-hidakat, úgy a fel­robbantott hidak zöme 4-6 m-es volt, ezek hiánya pedig egy hadjáratban nem jelent nehezen át­hidalható akadályt. Egy 1949-ben ké­szített országos felmé­résből ismerjük külön is az állami főközle­kedési utakon lévő hi­dak számát (126) és a felrobbantott hidak számát (31), a törvény­hatósági (hamarosan államosított) utakon 106 híd volt, közülük 26-ot robbantottak fel 1944 decemberében [6]. A községi (vicinális) utakon lévő hidakról nem maradt fenn or­szágos kimutatás. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom