Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Szolnoki közúti Tisza ártéri híd építése a 4. sz. főút 99+807 km szelvényében (ma 3225. j. út 1+553 km) Építés éve: Támaszközök: Vonalvezetése: Pályaszélesség: Tervező: Kivitelező: 1959-1963. 9,80+ 15x15,20 +9,80 m. egyenes. 2,30+ 9,00+1,50 m. Uvaterv, Perneczky Béla. Hídépítő Vállalat, Siska Mihály, Bándy Iván. Forgalombahelyezés: 1963. november Előzmények: A szolnoki Tisza-hídhoz csatlakozó ártéri hídról az első megbízható terv 1721-ből áll rendelkezésre, ezt Fortunato di Prati készítette [1]. Az ártéri töltéssel és híddal sok probléma lehetett, ezt igazolja, hogy Prati 1732-ben is készített tervet az ártéri részre és 1736-ban a töltést építette. [1] Az első katonai felmérés (1783) szép térképe egy nagyobb és két kisebb hidat mutat [2], 1764-ben Sigmund v. Hubert részletes leírása alapján tudjuk, hogy ekkor a nagy töltésben, melyen árvízkor csak a sószállító kocsik mehettek, kilenc kisebb híd volt. A töltés mellett egy másik, kevésbé biztonságos, nehezen járható út is vezetett [3]. 1891-ből származó feljegyzés szerint hat ártéri híd volt [4]. Az utolsó fahidat 1909-ben rongálta meg oly mértékben a jeges ár, hogy helyette állandó rácsos acélhidat építettek. Ennek építése előtt épült (1906ban) a két 6 x 9 m nyílású ártéri híd acéltartós felszerkezettel, vasbeton pályalemezzel [5,6]. Az ártér rendezése során később egy 13 x 10 m nyílású hidat építettek, így alakult ki a 238 m-es "százlábú" híd, mely 1919-ben és a második világháborúban csak kisebb mértékben sérült meg, teherbírása azonban - az 1952-53-ban elvégzett erősítés ellenére - sem felelt meg, ezért a Tisza-híd átépítésével egyidejűleg a régi mellett új ártéri híd épült. [5,7] A híd a közúti Tisza-híd folytatásában az árteret hidalja át. A hídfők és pillérek alaptestei 12,00 m hosszú vasbeton cölöpökre támaszkodnak. A felmenő hídfők és pillérek falazatához 60 x 60 cm méretű vaslemez zsaluzatot használtak fel. A pillérek íves orr- és farrészein a munkahely által készített vaslemez zsalut alkalmazták. A hídfők melletti szélső nyílás felszerkezete monolit tarkaréküreges vasbetonlemez, míg a közbenső nyílásokban elöregyártott, szeletelt, utófeszített, szekrényes elemekből álló, kéttámaszú, gerendatartós szerkezet került. Összesen 120 előregyártott tartó készült. Egy tartó öt elemből állt. Az elemek között 3,5 cm közt hagytak és azt kiöntő cementhabarccsal töltötték ki, majd utó feszítették. Négyféle elemet gyártottak a szélső és közbenső tartókhoz. Egy elem 6 tonna, a végső elemek pedig 3,7 tonna súlyúak. A tartók keresztmetszete zárt szekrény. Az eleAz 1919-ben megsérült százlábú híd helyreállítása 78