Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: Bevezető

Hargitai Jenő emlékének. BEVEZETŐ Nagy örömömre szolgált, hogy már a nyolcadik megyei Műtörténetként szerkeszthettem ezt a könyvet, részben azért, mert nagyon gazdag a megye hídtörténete, részben azért, mert ezzel tiszteleghetek szolnoki születésű Nagyapám és Édesapám emlékének. A könyv írása közben elhunyt Hargitai Jenő, aki több ezer hídleírást készített az elmúlt évtizedekben, ezzel megalapozva, megkönnyítve a hídtörténetírást. E könyv az 0 emlékét rajzaival, írásaival is őrzi. Ez a könyv is minden érdeklődő számára áttekintést adó, . gazdagon illusztrált "képeskönyv" és egyben forrásmű kíván lenni, megadva a további kutatásokhoz a forrásokat. A megyei hídtörténet megírásában jó alap volt a megye úttörténete: Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak, dr. Gáli Imre Régi magyar hidak című könyve és kéziratos félj egyezései, Hargitai Jenő hídleírásai és külön is kiemelendő Szikszai Mihály főlevéltáros, aki évek óta gyűjti, kutatja a megy út- és hídtörténetét. Az önkormányzati hidak történetének megírásában külön segítséget kaptunk Csík Józseftől és Ignácz Bélától. Nehézség is akadt a kutatásban, mivel a megye mai területe többször változott, ezért a források is több helyen lelhetők fél. Egyes források hiánya mellett végül a bőség zavarával is meg kellett küzdeni, több hídról csak említést lehetett tenni, s érdekes illusztráló anyagok is kimaradtak. Hálásan köszönöm sokak segítségét, akik nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Állami Közútkezelő Kht. vezetőinekés munkatársainak, a Heves- és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár vezetőinek a levéltári iratok, tervek rendelkezésre bocsátásáért, a Közlekedési Múzeumnak fotók és a Zielinski hagyaték, a MA V Vezérigazgatósághídtervtárának, törzskönyvek, fotók, aMAV Debreceni Üzletigazgatóságának és Szolnoki Pályafenntartási Főnökségének nyilvántartási adatok, a Szolnoki Damjanich Múzeumnak festmények, a Hadtörténeti Intézetnek az I. és II. katonai felmérés egyes térképszelvényeinek rendelkezésre bocsátásáért és a közlés engedélyezéséért. Értékes fotókat kaptunk a Betonútépítő Rt-től, a Ganz Acélszerkezetek Rt-től, a Hídépítő Rt-től, a KEVMetrótól, tervezőktől: Pont-TERV, Scetauroute, Uvaterv. Külön is szeretném megköszönni a dr. Domanovszky Sándortól, dr. Medvéd Gábortól, Ötvös Sándortól, Szecsei Istvántól, Jurcsó János Özvegyétől, Vakarcs Lászlótól, Vörös Józseftől kapott félvételeket. Különösen bőséges képeslapgyűjtemény gazdagítja a könyvet, köszönet Gyökér István, Nagy Géza, Szabó Dezső és Tóth Sándor gyűjtőknek. Egyedülálló módon mérnökök képzőművészeti alkotásai is bekerültek a könyvbe: Huszár Gyula korábban készített vízfestménye és dr. Imre Lajosnak a könyvhöz készített ecsetrajzai. A könyv íráséiban Szabó László, Szecsei István, Szikszai Mihály vett részt ezen kívül sokak munkája, ismeretanyaga megjelenik e könyvben. Dr. Gáli Imre - alapvető kutatásai mellett - a könyv írásához újabb kutatásaival is hozzájárult. Nagyban segítette a munkát dr. B. Huszár Éva levéltáros is. A könyv lektorálását dr. Tráger Herbert végezte nagy gondossággal, s ő készítette az összefoglaló németre fordítását is. A kiadói munkát a Fotogruppe Kiadó Kft. intézte, külön köszönöm Kardos Tamás munkáját. A nyomdai előkészítést a C-Graph stúdió Kft, a nyomdai munkát Bogáti Vállalkozás végezte. A megye hidtöriénetéből feltétlenül kiemelendőnek tartom, hogy a 15-16. századtól okleveles és más dokumentumok vannak a megye hidjairól. Szolnokon 1550-ben Zagyva-, 1562-ben Tisza-híd épült, mely első folyamatosan fennálló folyami hidunk. Külön érték, hogy 1720-tól már tervek is maradiaké nagy műtárgyról. A 18. században kőhídépítési program folyt, s ma is áll három ériékes, többnyílású boltozat, melyek a 19. század elején épültek: Jászberény, Karcag, Jászdózsa. Nagy fahidak épültek a megyében nemcsak Szolnokon: Kunszentmárton, Körös-híd (1806), Tiszafüred, Tisza-híd (1834), Cibakháza, Tisza-híd (1827). A vasútépítés is hatalmas hídépítésekkel járt: 1857-ben elkészült a szolnoki Tiszahíd (512 m), 1889-ben pedig megépült hazánk leghosszabb fahídja Kiskörénél (780 m). A vashídépítés 1885-ben indult a megyében, s 1888-ban már állt a szolnoki vasúti Tisza-híd, mely mintája lett folyami hídjainknak. A közúti Tisza-híd 1911ben lett kész Szolnokon. A vasbeton hídépítés is jelentős alkotásokkal képviselteti magát. Már az első világháborúi előtt jelentős, egy- és többnyílású gerendahidak épültek, s különösen 1927-től neves tervezők tervei szerint épült több Zagyva-, Tama-hid. Kiemelendő az 1940-ben elkészült, szolnoki vasút feletti műtárgy, mely hosszát és legnagyobb nyílását tekintve is a legnagyobb volt hazánkban, építése idején pedig Európa legnagyobb nyílású merevítőgerendás ívhídja volt. Rendkívül nagy feladat volt 1944. után a megye hídjainak újjáépítése, erről külön fejezet is szól. Az acélhídépítés korszerű, úttörő alkotása volt az 1962-ben elkészült szolnoki közúti Tisza-híd, mely az első folyami ortotróp pályalemezes hegesztett hidunk. A vasbeton hídépítésben az előregyártás, feszítés szinte minden technológiája az elsők között megépült a megyében. Nem kívánom tovább részletezni a megye hidállományának értékeit, a tervezők, kivitelezők munkáját méltatni, remélem, hogy az érdeklődő olvasó talál információt az öt érdeklő kérdésekről Teljességre nem törekedhettünk, remélem, hogy a megadott irodalom hasznos felvilágosítást nyújt és további kutatásra serkent. dr. Tóth Ernő 5