Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: Háborús pusztítások, újjáépítések

Háborús pusztítások, újjáépítések /l tiszaugi Tisza-híd újjáépítése (1946-47) Az öesödi Hármas-Körös-hid új medernyílása behúzásra előkészítve (1951) m nyílású tönkrement részeit és az egyik 100 m nyílásút is a kiemelt másik nyílás anyagából pótolták, így csak egy új nyílást kellett legyártani. A kiemelés rendkívül nehéz munkáját példamutatóan dokumentálja az ilyen munkák egyik nagymestere [14]. A roncskiemeléssel persze nagyon kellett sietni, mert a jég az útjában álló roncsokat deformálta. Ennél a munkánál a Közlekedési Minisztérium és a honvédség egy műszaki zászlóalja végül házilagosan végezte el a roncsok olyan kiemelését, hogy azok használhatóak maradtak. A majdnem teljesen elpusztult hidat 1947-re sikerült eredeti formájában átadni a forgalomnak [15]. Az öesödi Hármas-Körös-hídnak „csak" egy nyílását, a „legnagyobbat" pusztították el. Ritkán alkalmazott megoldással a csatlakozó töltésen szerelték össze a rácsos szerkezetet, majd hosszirányban behúzták [16]. A közúti Zagyva-hidak újjáépítésének jellemzője volt, hogy a már korábban felmerült átfolyásiszelvénybővítést az újjáépítés során kellett végrehajtani (a jánoshidai Zagyva-híd hosszabbítására Mistéth Endre már 1942-ben készített tervet, az építkezés azonban elmaradt) [17]. A felrobbantott hidak építése mellett provizóriumok épültek, így az új nyílásbeosztású hidak építése, melyekhez felhasználták a régi alapokat, illetve alépítményeket, nem volt különösen sürgős, általában 194849-ben épültek. Kivételek is akadtak: a jászberényi négynyílású boltozott híd két felrobbantott nyílása közül elég volt csak egyet újjáépíteni (nem kőből, hanem betonból) [18], a másikat be lehetett tömni. Az apátfalvi Maros-híd elbontás előtt és a belőle készült szolnoki Zagyva-híd (Közúti Szakgyűjtemény Kiskőrös és Kardos Tamás) 49