Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: Boltozatok

BOLTOZATOK Az előző fejezetben láttuk, hogy a megyében igen korán, tekintélyes méretű közúti és vasúti fahidak épültek, meglepő azonban, hogy a koboltozatok terén is élenjárt a megye. Jelképesnek tekinthető, hogy Jánoshida címerében korábban és ma is boltozott Zagyva-híd látható. Egyelőre nem sikerült közelebbit megtudni erről a hídról, bizonyosnak vehető azonban, hogy állt itt boltozott híd. A megye híres „sóútjári hídja annyira fontos volt, hogy 1720-ban F. di Prati kamarai mérnök személyesen foglalkozott az itt álló fahidak kőhíddá történő építésével. A hidak 1736-ban el is készültek faragottkőből, s emlékoszlopon is megörökítették e fontos hidak építését [1], [2], Az elégtelen átfolyási méretű (20 öl) háromnyílású hidat az áradat 1734-ben elvitte, a másikat 1764-ben Sigmund v. Hubert még megszemlélte [1]. Az állandó hidak építésére való törekvés erős volt a megyében, ezt jelzi, hogy 1783-ban Kunszentmártonban a Hármas-Körösön kőhidat kívántak építeni, a magas költségek miatt azonban erről letettek [3]. Bedekovich Lőrinc mérnök 1780-ban készült térképén Árokszállás és Berény között több híd, köztük a Nagy-éren hosszú kőhíd is látható. 1792-ben tervbevették Árokszállás-(Jász)Berény-Jákóhalma között 8 kőhíd építését. Ezek közül a Kakát- és a Büdös-ér 1794-ben fejeződött be hat kőhíd építése. A fennmaradt iratok szerint a Jász-kerület területén tehát a 18. század végén általános volt a viszonylag nagy kő-hidak építése [4]. Egy 1801-ben készített hídnyilvántartás szerint a Jászságban és a Nagykunságban 19 kőhíd, 41 fa-híd volt [4]. Szolnokon is épült boltozat, mint azt az 1827-ben készült metszeten látni: a Büge nevű (Lehnhardt metszete) [5]. A jászberényi négynyílású kőhíd eredeti formában (dr. Gáli Imre könyve) A jászberényi Zagyva-híd (1960 körül) három nyílással újjáépítve (Országos Műemléki Felügyelőség) 28