Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: Fahidak

FAHIDAK Természetes, hogy a hidak olyan megyében, melyben nagyobb vízfolyások voltak, kö pedig viszonylag messziről szerezhető be, fából épültek. 1320-ban oklevél említi a Büdös-éren szedett vámot, tehát már ekkor fahíd állt [1]. 1283-ban és 1401-ben oklevelekben megjelenik Jánoshida, mint helynév, a 15. sz. elején pedig már vámhely volt, így biztos, hogy a Zagyván fahíd állt [1,2). A település, illetve prépostság címerében boltozott híd van, kezdetben azonban valószínű, hogy fából épült a híd [3]. 1550-ben megépült a szolnoki vár, melynek védelmét a Zagyva vize biztosította. A korabeli metszeteken egy vagy több híd is látható [4,5]. Hazánk első folyami fahídja 1562-ben épült Szolnokon a Tisza és a Zagyva összefolyása közelében [5,6]. A cölöpjármos, mintegy 90 m hosszú hidat magyar mesterek építhették, mint ahogy fenntartását is a debreceni ácsok végezték [7-10]. A török megszállás után 1692-ben épült újjá a Tisza-híd [4-6]. A Tisza-híd tervei 1721-től ismertek. Első ízben F. di Prati kamarai mérnök készített tervet a megrongálódott híd újjáépítésére [4]. A rajzon 11 hídnyílás látszik, a cölöpjármok 7-7 oszlopból állnak, a jármok egymástól 3-3 ölre voltak (kb. 6 m), a hajózó nyílás nagyobb volt. Prati több rajzot készített a Tisza-ártéri (százlábú) hídról is, amely természetesen faszerkezetű volt. 1739-ben a híd leégett, ekkor már szolnoki ácsok építették újjá a hidat [9]. 1744-ből fennmaradt egy terv, amely nyitható hajóhidat ábrázol [4]. 1739-ben a boltozott Kakat-hidat elvitte az áradás, helyette ismét fahíd épült [6]. Fahidak a Ti Zagyván Szolnokon (Houfnaslh Szolnoki Tisza-híd ten>e (1730 Fortunato di Prati) (Közlekedési Múzeum) 22