Hidak Heves megyében (Eger, 1998)
Az úthálózat alakulása
Az úthálózat alakulása, hídállomány pítják, hogy Lőrinci határától egészen Nádiíjfaluig szükséges „azon víz folyásának felvétele és libellátiója". Felmérésük szerint dönteni kell a Zagyván lévő malmok üzemeltetéséről, a megromlott hidakról. Többek között a Jobbágyi határában lévő rossz hídnak „elkerülhetetlenül szükségesnek találtatott volna annak fundamentumábul leendő felépítését". Javaslatuk szerint a lőrinci és a jobbágyi hidakat Nógrád megye, a szurdokpüspöki és pásztói hidakat Heves megye költségére kell újjáépíteni. Az 1822. november 30-án Egerben tartott közgyűlés elfogadta e javaslatot és utasította a fő- és alszolgabírókat, hogy „a munkálkodó földmérők segedelmére legyenek a szükséges emberek és szekerek kiállításában." A bizottság jelenti, hogy ilyen nagy munka elvégzésére nem képesek, s kérik külső segítség biztosítását. E kéréssel a megyék nem foglalkoznak. A felmérések és a munkák állnak. Bizonyság erre: „Kis Terenye helységünk adózó Közösségének" 1826ban tett panasza, melyben kérik, hogy „a Zagyva vize rendezetlen és tekervényes folyásának elkészítésére intézkedjenek." A rendezési tervek 1828-ra sem készültek el, hivatkozva arra, hogy mindkét megye földmérőinek egyéb, sürgősebb feladatai voltak. Ismételten szóvá teszik, hogy a rendezési feladatokat külső szakemberek bevonásával végezzék el. 1828-ban Szurdokpüspöki esküdtjei írásban közlik: „Alulírott Szurdok Püspöki Bírák adjuk tudtára mindenkinek a Kiknek illik: hogy a Zagyva vizének kiáradása által a Szent Jakabi Adófizetők Réttyeikben esett kárt Bírói hitünk mellett megvizsgálván az Öt Száz Váltó forintokra becsültük". Bejelentik, hogy a gyakori áradások miatt a lekaszált fű használhatatlan, a marhákat etetni, teleltetni nem tudják, ezért a kiadott közmunkákat sem tudják elvégezni. Érdekes módon mindkét megye egyetért a munkák fontosságával, az árvizek által megrongált hidak felmérésével, a költségek megosztásával, mégsem történik évekig intézkedés [2], — 1821. András hava (november) 27. napján Földváry Ferenc alszolgabíró jelentést tesz a gyöngyöspatai híd állapotáról, hogy „a Pata Mező Városában lévő ... Nemes Vármegye által épített nagy fahíd elromolván, azon való átaljárás egészen lehetetlenné vált, melynél fogva annak újonnan leendő felépítése szükséges, azonban minthogy a kőnek helybenléte miatt kőhídnak építése igen csekélységgel jönne többe mint a már teljesen megromlott fahídnak felállítása, alázatosan kérem a Tekintetes Nemes Vármegyét, hogy annak köbül való felépítését elhatározni méltóztassék". 1821 novemberében a Vármegye megbízza Markmüller Józsefet a felterjesztés kivizsgálásával. 1822. szeptember 22-én Markmüller jelenti, hogy elkészítette az újjáépítendő fahíd, valamint a javasolt kőhíd építési terveit és költségeit. Jelentése szerint: — az új kőhíd építése összesen 2094 forint 50 krajcár — az átépítendő fahíd pedig 2409 forint 46 krajcár, ezért „ezen kérdéses hídnak köbül való felépítését bátorkodom alázatosan ajánlani a Nemes Vármegyének, már csak azért is mivel állandóbb és díszesebb lészen és mégis 315 forintokkal olcsóbb lesz". A vármegye elfogadja Markmüller javaslatát, s az építkezés lebonyolításával megbízza. így készül el 1823-ban Gyöngyöspatán a Danka-patak hídja, a hidak védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak szobrával, (ábra: Dobó István Vármúzeum Képes Levelezőlap Gyűjtemény). A híd kétnyílású: 8,60 m és 8,70 m-es, illetve egy 2,0 m-es hídnyílás is található, mely egy magas vezetésű malomcsatornát hidalt át. A patai Nagy Kőhíd költségei: 1. kőművesmunkáért 982 forint 50 krajcár 2. Farkasmályi kőbányákból elhordott kövek ára 770 forint 30 krajcár 3. A solymosi kőbányából elhordott kövek ára 165 forint 4. A Szőllősről elhordott 1112 kiló mésznek 54 kr-al 1000 forint 48 krajcár Összesen: 2919 forint 8 krajcár A számlát Markmüller az eredetileg előirányzott 2094 forint 50 krajcárral hagyta jóvá [2]— 1841-ben Földváry György főispán a gyöngyösi kálvária alatti Toka-patakon a veszedelmessé vált fahíd helyett kőhíd tervet készíttetett és azt költségvetéssel együtt jóváha33