Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Az úthálózat alakulása

Az úthálózat alakulása, hídállomány Függelék Nem kívántuk, hogy a Heves Megyei Levéltár iratanyagának a megye hídjaira vonatkozó részletei — miután azok a fejezetekben elhelyezhetőek nem voltak — ne kerüljenek az olvasóhoz. Álljanak itt a levéltári adatok részletei is. — 1812—13. évben Rábl Károly tervei alapján épültek a detki és a tarnamérai hidak [ 1 ]. A hidak építésénél Markmüller Károly különösen a kőfaragó mesterek elszámolásainál igen határozottan jár el. Magát a Nemes Vármegyét kéri fel „ha ezen és ehhez hasonló kőfaragóknak határ nélkül való haszonkereséseket bölts végzése által a megszűkült pénz mennyiségéhez illő határok közé szorítani méltóztatna". A szűk anyagi forrásokra való hivatkozást már 1812ben is ismerték! — A detki Bene-patak hídja kétnyílású, nyílásainak méretei: 9,00+8,60 m. A vízfolyásra merőlegesen épült híd nem illik az út vonalvezetésébe. A 28,30 m teljes hosszú híd pályaszélessége mindössze 5,70 m. A jelenlegi forgalmat még képes elvezetni. — A híd építésénél a kivitelező 758,36 forintos számláját Markmüller 744,76 forintra kollaudálta, így a híd építése: kőművesmunkáért 744,76 forint kőfaragómunkáért 454,24 forint Összesen: 1 199 forintba került, ami azonos az eredeti előirányzattal. Ezt vehette fel a kivitelező Rábl Károly. — A tarnamérai kétnyílású Öreg-Tarna-híd a detki Bene-patak hídjával azonos terv alapján épült 1813-ban. Ebben az időszakban általában a tervező azonos a kivitelezővel, így ezt a hidat is Rábl Károly építette. Itt is jellemző, hogy a híd építésénél nem hangolták össze a hídtengelyt az út tengelyével. A detki hídtól csupán abban tér el, hogy a középső pillér végalakja félkör. A híd műemlék jellegű. — A megyei földmérőknek igen szerteágazó feladatokat kellett megoldaniok. Példa erre az alábbi utasítások felsorolása. Markmüller József földmérő feladatai: — 1813-ban a Makiári és a Hatvani hóstyákon lévő hidak megigazítása, — 1820-ban Heves és Nógrád megyék közös költségén épülő hidak, — a bátonyi híd, — 1821-ben a Tárna áradásának okairól tájékozódni, különös tekintettel Tarnazsadány árvizeire, — a gyöngyösi Nagy-patak kiöntéseiről tájékozódni, — a Laskó-patak hevesfenéki hídjának helyreállítása, — 1822-ben a viszneki Tárnán építendő fahídról kell véleményt és jelentést adni, — az Eger, Rima, Ostoros, Kánya folyásáról és a Laskó vizeiről kell térképet készíteni, — foglalkoznia kellett a Zagyva vizén lévő malmokkal, — a tari és a pásztói megromlott hidak vizsgálatával [2]. — Markmüller Károly megyei mérnök a kápolnai híd építésére tett javaslatában elismeri, hogy a korábbi állásfoglalásával szemben nagyobb nyílású hidat kell építeni Kápolnán a Tárnán. Az újonnan építendő kőhíd előterjesztésekor felhívja a figyelmet, hogy a „vízi épületet úgy kell helyeztetni és alkalmaztatni, hogy az a legnagyobb eddig volt árvizet szabadon és minden fenntartás nélkül által bocsássák következőképpen ne hogy az építtetendő kápolnai híd ugyancsak a kápolnaiaknak valaha kárt okozzon" (1814, 1841) [3]. — Ugyancsak Rábl Károly tervei alapján épült a nagyrédei kőhíd 1822-ben [4]. — 1822 májusában Almásy József főszolgabíró jelenti a megyei közgyűlésnek, hogy a „Gyöngyös Püspöki helységbül Hort helység felé vezető Posta Utak" megvizsgálása során tapasztalta, hogy a sebes vízfolyás megrongálja és idővel járhatatlanná teszi az utat, ezért megfelelő nyílású kőhíd építését tartja szükségesnek. Rábl Károly kőművesmester 1822-ben be is mutatja az építendő híd tervét és költségvetését 288 ezüst forint és 36 krajcár összeggel [2]. — 1822. Kisasszony (augusztus) havában a két megye földmérői közös bejárásán megálla32