Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Az úthálózat alakulása

Az úthálózat alakulása, hídállomány a fontosabb utak (pl. az Eger-patak völgye Felnémet felett akkor még kiesett, mint fontos útvonal). Oka a mocsaras, vizenyős völgyek évszakonkénti járhatatlansága volt. Heves megye útjai még a XIX. század elején is, az esős őszi és a tavaszi olvadási időszakban nagyrészt járhatatlanok voltak. Ebben az időben a használható útvonalak közül csak a PestHatvan—Gyöngyös—Kál—Poroszló—Tiszafüred, vagy a Pest—Kál—Mezőkövesd—Ároktő útvonal volt többé-kevésbé járható. 1810ben Magyarország állami fenntartású úthálózatából csak a 6. számú Budapest—Gyöngyös— Miskolc—Kassa útvonal vezetett át Heves megyén. A kápolnai híd (Dobó István Vármúzeum Képes Levelezőlap Gyűjtemény) Az 1825—27. évi országgyűlés 13 államilag kiépítendő' útvonalat határozott meg, melyek közül Heves megyén továbbra is a Budapest— kassai út haladt át. Az utak és hidak építése a reformkorban lendületet vett: pl. a kápolnai híd 1841-ben Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester tervei alapján átépült [4]. Az 1844. évi IX. te. megszervezte a közmunkát, szabályozta annak felhasználási módját, így lehetővé vált az út—híd építés és fenntartás fokozottabb folytatása. Az 1860. évi diploma után 1881-től a közúti adminisztráció már teljesen a magyar érdekeket szolgálta. Heves megye hídállományáról a XVI. század előtti időszakról nincsenek összeírásaink. A középkori települések szerkezetéből, az utak vonalvezetéséből már Szent István korában kiterjedt vásár-, híd-, rév-, határvámok és vásáros helyek létére következtethetünk. A későbbi idők Heves megyei hídállományáról, építéséről a Heves Megyei Levéltár gazdag anyagából sikerült igen értékes anyaghoz jutni. Heves és Külső'- Szolnok vármegye mérnökének iratait, a hidak építésére utaló közgyűlési jegyzó'könyveket, — melyek sora néha hiányos — eredeti dokumentumokat az utasítások ellenére sem selejtezték, így több eredeti — színes! — terv, jelentés segítette a kutatásunkat. Heves és KülsőSzolnok vármegye mérnökének iratai, a mérnököknek kiadott utasítások alapján 1790-tól nyomon követhetők a jelentősebb vízfolyások szabályozásai, a malmok és hidak építésének adatai is. Az állandó hidak építésében Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester, Markmüller Károly, Markmüller József és Litzner János megyei mérnökök meghatározó szerepet játszottak. A megyei „rendszerint való inzsellér" feladatai igen szerteágazóak voltak, földmérésen kívül a hídépítések „műszaki ellenőrzése" is feladatukat képezte. 26