Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Történeti előzmények

Történeti előzmények, hidak, révek, vámok Kápolna az I. katonai felvételen, XIX. 16. szelvény XIX. század végére a megyei Tisza-szakaszon. Említést érdemel a III. katonai felvétel híd adataiból az, hogy míg Sarud és Tiszahalász között a Kis-Tiszán 1783ban az I. katonai felvétel tanúsága szerint egy híd vezetett át, addig 1883-ra két híd van, és rév is működik. Rév van Poroszló alatt a KisTiszán is. Tiszafürednél továbbra is működik rév a vasútvonal megépítése ellenére. A tiszai révek száma összesen hétre szaporodott a hidat, 65 tahidat és két vakhidat* tüntet fel a három járásban. A felvett hidak száma összesen 241, a Tisza járás nélkül. Ha a három járás hídjainak átlagával megnöveljük a hidak számát, feltételezve azt, hogy a hiányzó Tisza járásban legalább annyi híd volt, akkor kb. 300— 320 körüli hídszámmal számolhatunk a megyében (a mai megyeterületet véve figyelembe). Ez a XVIII. század vége hídszámának 85%-a! Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az alispáni jelentés a Tisza járás adatain túl is hiányos. Sokkal pontosabb adatunk van a megye hídjainak számára a XIX. század végén, a III. katonai felvételből (1883). Erre az időre Heves megye hídjainak száma 700-ra emelkedett! A növekedés 156,4 %-os volt (itt is kell 2—4 hibaszázalékkal számolni, bár a III. katonai felvétel fotómásolatai már jobban értékelhetőek az I. katonai felvételiekéinél), az I. katonai felvételen feltüntetett hidak számának ez másfélszerese. * A vak híd mai szóhasználatban ismeretlen, gondos kutatással sem sikerült a jelentését megállapítani. A Major Máté által szerzett Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár (Akadémiai kiadó 1983.) „vak" szócikke szerint szóösszetétel első tagjaként a vak- kifejezés a nyílás tényleges áttörése nélküli nyílasmotívumot jelöl. Valójában minden kor arra törekedett, hogy saját technikai szintjén a természeti akadályokat áthidalva az addig csak kerülőúton elérhető helyek közötti távolságokat lerövidítse. A hidak megépülésének, hosszúságának, fenntartásának elsősorban gazdasági kritériumai voltak és vannak, bár meghatározó a folyó-, vagy patakpart állékonysága [11], valamint a vízfolyás kanyargóssága is. A technikai feltételek Magyarországon már a XIX. század közepétől adottak voltak (Lánchíd, szegedi híd), az acél hídépítési anyagként való alkalmazása lehetővé tette nagy nyílású hidak megépítését [12]. A Tiszán Heves megyében 1890—91-ben épült fahíd helyett állandó híd (Tiszafüred) [13]. Magának a közlekedési hálózatnak a módosulásait a természeti adottságok mellett a XVII. századtól még csak lokálisan, később már meghatározóan befolyásolta az ember. Lecsapolások, folyószabályozások ott is lehetővé tették a közlekedést, ahol ez előzőleg nem volt lehetséges. A vasútépítéssel megjelent az állandó jellegű áthidalás igénye is. Mindezen felsorolt tények változtatták meg Heves megye közlekedésföldrajzi adottságait és a hídjainak számát. 19