Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: A vízszabályozások

A vízszabályozások A

múlt századbeli folyószabályozás és ármentesítés szerény kis vízfolyássá fokozta le, oly kicsivé és jelentéktelenné tette a Berettyót, hogy aszályos, száraz meleg nyarakon alig van benne víz. Felszámolták vele Sárrétet s a hatalmas mocsárvilág s vizesrét kiszáradt, termőfölddé alakult [11. Fényes Elek 1836-ban még azt írja a Berettyóról, hogy az Bakonszegnél mintegy 12 mérföldnyi folyása után a Sárrét nádas mocsárjaiban rendes ágyát elveszti s több tízezer hold legtermékenyebb földet víz alatt tart. A vizek szabályozásának, a folyók kiáradásai megzabolázásának első próbálkozásairól már a XVI. sz.-ból tudunk. II. Mátyás magyar király rendelkezésben parancsolja meg a Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelését azon vármegyék számára, melyek területén a folyó kiáradni szokott. A töltések építésének kötelezettségét kiterjeszti az ország minden folyójára. Az első gátépítések csak egy évszázad múlva indulnak. Az 1730-35. évek között Bereg megyében épülnek az első helyi gátak és csatornák. Majd 1740-ben a dombrádiak metszik át Czigándnál a „nagy Tisza-kanyart" [2]. A XVIII. sz. végén kezdték felismerni a helyzet tarthatatlanságát, Gaszner Lőrinc, Bihar megyei kir. mérnök 1773-ban készíti el az első vízrendezési tervet a Sárrétre, éspedig Csökmő határában [3]. Báró Vay Miklós, a Tiszavölgy szabályozásának biztosa megbízta Huszár Mátyást a Körös-völgy vízrajzi felméréseivel, ami elkészült 1818-24 között. Szabályozási tervét egy helyi bizottság és a kamara is jóváhagyta, majd Zichy Ferenc 1830-ban elrendelte a munkák megkezdését. 1834-ig jelentős medertisztítási-, szélesítési és mélyépítési munkák készültek el, számos malomgátat rombolnak le s csatornákat és gátakat építenek. A szabályozások állami szervezeteiben kezdetben a megyei mérnökök hálózata látta el a vízügyi igazgatást, s ebből fejlődött ki a kir. kamara vízügyi osztálya, amely a nagyobb munkák irányítását a királyi biztosokra bízta. A reformkorban felgyorsulnak a vízszabályozás körüli események is. Az 1840. évi törvény „országos teendők" közé sorolja a folyók szabályozását, megalakulnak a Tisza-szabályozási Egyletek. Ekkor készül a Tiszán Komorónál az első nagy, 11 km hosszú átvágás. 1846-ban megalakítják - Dessewfy Emil, Andrássy Manó, Szapáry Gyula és Károlyi György közreműködésével - a „Tisza-völgyi Társulatot". Az ezt követő évek elsősorban a tiszai munkákkal telnek el, melyek közül éppen a Tiszadob és Tiszafüred közötti, árvizeket leginkább okozó szakaszon végzik el a szabályozás munkálatait. A vontatottan folyó munkálatokat egy-egy nagyobb árvíz serkenti csak gyorsabb ütemre. A Tiszavölgyi Társulat újjászervezését csak az 1867. évi kiegyezés után engedélyezik. Az 1876. évi tiszai nagy árvíz s végül az 1879-ben bekövetkezett szegedi nagy katasztrófa után visszakapja teljes autonómiáját a Tiszavölgyi Társulat, s Szeged újjáépítésével együtt gyorsított 2.3