Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Fahidak a vármegyében

FAHIDAK A VÁRMEGYÉBEN cákról feljáró, míg a Czegléd, Német utcák között keresztező hidak voltak. A hídrendszer továbbfejlesztése gyakran felmerül a városvezetők elképzelései között, s legtöbbnyire egy-egy tűzvészt követően, amikor a híd jelentős sérüléseket szenved. így készíti el - a szenátus felszólítására „Georgius Kovács Iuratus Geometra" a Német (Széchenyi) utcai Nagyhíd tervét. Ez volt a „Német Uttzának azon Rajzolattya, mely szerént kellene az árkot a Házak rendinek hajlásához képest, az uttza közepére rendes menettel vétetni..." úgy, hogy az út közepén legyen a vízlevezető árok s fölötte, mindenütt a talajszint fölött a híd. Az 1802. évi tűzvésznek martaléka lett a Nagyhíd is. Ám azt néhány év alatt újjáépítették. Ekkori építőjét névről is ismerjük: Faggyas Gáspár volt az ácsmester, de a befejezés már Márkus Jánosé 1810-17. között. A híd két oldalára „karfakát" is építenek, s a „híd felszínét két sor vastag hídlásdeszka" képezte. Az 1817-ben kinevezett kir. biztos, Bekk Pál nekilát a csatornaépítésnek a Miklós utcán. Egyben elrendeli a város „Libellára-vételét" szintezését -, hogy a csatornák gravitációs rendszere kialakítható legyen. A város azonban mindenben gátolni igyekszik a főbiztos rendelkezéseit, így érthető, hogy még 5 év múlva is egy helyben topog a csatornázás ügye. Végre 1824-ben, megfogadva Kovács György geometra javaslatát, miszerént „... azon Víz Csatornának jól ki égetett Téglából leendő el készíttetése akár a reá teendő költség, akár annak tarthatósága tekintődjön, alkalmatosabb lenne, mint a fából lehető fel állítása..." [II], ténylegesen elkezdik építeni a téglacsatornát a Miklós utcán. A folytatását a Piac utcán tervezik, ezért 1824-ben elkezdik a Nagyhíd bontását. Erről a magistrátus közgyűlésén is elhangzik, hogy „mivel a Piaczon végig menő Nagy Hídnak a Fejérió Vendégfogadó felé lévő része nagy helyen fel szedetett, hogy a parancsolt Canalis készülhessen..." [12]. 1966-ban, a Piac utcai főgyűjtőcsatorna építésénél tölgy- és bükkfából épített, kihegyezett végű, 30 cm átlagos átmérőjű cölöpökön álló, erős fahíd maradványai kerültek elő [131. Egyszerű patakon vagy időszakos vízfolyáson minden külön segédeszköz vagy építmény nélkül át lehetett jutni. Az ilyen patakocskák és erek, ha kereszteztek egy utat, azokon a szekér és lovas, sőt a gyalogos is gond nélkül átgázolhatott. Csak mélyebb medrek fölé készültek fapallóból, gerendából „bürük" a gyalogos számára, minden mesterségesen kialakított támasz vagy rögzítés nélkül. Olyan patakoknál, amelyekben időszakonként nagyobb vizek zúdultak le, már fa gerendahidak épültek, akár úgy, hogy a fahíd két hídfő közt ívelt át a folyón, akár úgy, hogy a szélesebb medrek esetén vert cölöpökből készített jármokkal osztották meg a hosszabb nyílást. Az áthidaló szerkezet ilyen esetben is kéttámaszú fagerendákból állott. Ilyen A Piac utcai Nagyhíd újjáépítése 1806-ban lehetett szinte valamennyi fahíd a Berettyón: pl.: a hétnyílású szentmártoni, a bakonszegi fahíd, mely ugyancsak hétnyílású gerendahíd volt, a darvasi ötnyílású Berettyó-híd. A valaha volt kismarjai fahíd ugyancsak cölöpjármokra állított, kéttámaszú gerendahíd volt, öt nyílással. Kismarján a vízszabályozás előtt a folyó közvetlenül a falu északkeleti 3i