Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)
Simonyi Alfonz: Fahidak a vármegyében
^ol)\hok a vármegyében D ebrecen Szabad Királyi Város óriási területet birtokolt, amelyek nem tartoztak Hajdú vármegye közigazgatása alá. Az magában foglalta a teljes Hortobágy pusztát, Csegétől Debrecenig, Nánástól Ladányig. A Hortobágy völgye a tiszai áradások alkalmával több 10 km szélességű tengerré vált, sokszor Újvárost is elérve. Közvetlenül Debrecen nyugati széle mellett húzódott észak-déli irányban a Tócó, melynek völgye ármcntes időben is mocsaras, lápos, helyenként tóvá szélesedve. Ezek a tavak már a mai Füredi út magasságában kezdődtek és elhúzódtak délre, a mai Szepes vasúti megállóig. Debrecenből nyugatra kivezető utakat csak mesterségesen, a lápos vizek közé épített gátak tetején lehetett kialakítani. Ilyenek voltak: a Köntös-gát, a Buk-gátja és az Ó-gát. De voltak malmok is a Tócón, „Új-gát malom", a „Mogyorósi-malom". Még 1824-ben is új malmot építtet a város a Tóczón, és a „bé adott proiectum (terv) szerént való elkészítésével Malom Mester Tóth Mihály..." bizatik meg [1]. De a tavak között csak a hidakon át lehetett kijutni a városból. A Böszörmény felé vezető út a Nyulas vendégfogadónál, kb. a mai Agrártudományi Egyetem északi végénél lépte át a Tócót, amely fölött kis, alig 2 m nyílású fahíd állott. A Tiszacsege-Tiszafüredre vezető út a Köntös-gátnál keresztezte a Tóczót. A Köntös-gát több mint 500 m hosszú (279 öl és 2 láb) földtöltésű építmény volt, ám a fahíd ezen is mindössze 2 öl és 1 láb nyílású (kb. 4,0 m). A maitól eltérő volt a Szoboszlóra kivezető út egyik nyomvonala: ez a Hatvan utcán indult a városkaputól és haladt enyhén délnyugat felé és a Buk-gátján érte el a Tócó vizét, amelyen egy viszonylag hosszú (7 öl és 3 láb) 14,2 m hosszú fahíd vezetett. A hídhoz és onnan elvezető Buk-gát hossza 166 m volt. A másik, Szoboszlóra kivezető út a Miklós utcai kaputól indult. A „Talyigás"-gátnál, a kapu utáni kertek közötti vizesmocsaras területek mellett vitt el az Ó-gát a Tócó folyásához a rövid fahídhoz (2 öl nyílású, 3,7 m). Végül volt még egy rövid fahíd (1 öl és 4 láb, 3,2 m) a „Váradi útban a Kondoroson", amely kb. a mai 47. sz. főútnak a hosszúpályi útelágazása és Mikepércs közti részén lehetett. A város keleti oldalán, egészen Vámospércs határáig, a nyírségi homokbuckák között, a halápi, fancsikai és banki erdőségekben is sok kisebb-nagyobb tavacska bújt meg, amelyek jobbára időszakosan teltek meg vízzel (Halápon a „Tökös-tó", a „Szata-folyása", a „Körös-folyása", „Malomgátfolyása", Bánkon a „Bánki-folyás", a „Szikeresfolyás", a „Ludas-tó" stb.). Ezek között vezetett ki az út Pácon át (a mai Monostorpályi úton) Pályi felé, ahol a Kondoroson és „Katika-folyáson" (Kati-ér) volt egy-egy rövid fahíd (3,7-4,0 m nyílással). A Létára vezető út a Szent Anna utcai kaputól indult és vezetett Pac és Bánk között, miközben még a városi birtok területén hidakkal keresztezte a 2-7
