Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

dr. Tóth Ernő: Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ 1915-16-ban Újfalunál (ma Berettyóújfalu) felső keresztkötés nélküli 35,7 m-es medernyílás épült. A rácsos szerkezetek mellett nagyszámú vastartós fapallós vagy zórésvasas híd épült, ezek közül a legjelentősebb az ősi sóhordó úton Szent Ágotánál 1842-ben épített négynyílású (10-10 m) híd, amely műemléki védettség alatt áll. Vasbeton hidak elég korán épültek a megyében, így Bakonszegen 1908-09-ben ötnyílású, kétfőtartós gerendahíd épült Zielinski Szilárd tervei alapján, Melocco Péter kivitelezésével. A híd medernyílását két alkalommal (1919 és 1944) felrobbantották, a helyreállítás mindkét esetben megtörtént, így a híd ma is őrzi lényegében eredeti alakját. A vasútépítés is jelentős hídépítési munkával járt, említésre méltó hidak pl. a Kót-szeghalom közötti 1892-ben épült, ötnyílású rácsos és az 1894ben épült berettyószentmártoni (16,0-19,8 m nyílású) Berettyó-hidak. A közút-vasút keresztezésekben először Debrecenben épültek felüljárók: a homokkerti és a fancsikai. Az előbbi háromnyílású vasbeton gerendahíd, az utóbbi ugyancsak háromnyílású merevbetétes vasbeton híd volt. A homokkerti felüljáró a világháborúban károsodott, helyreállítása után még 1973-ig volt üzemben, akkor a korróziós károk és egyéb ok miatt át kellett építeni; a fancsikai lényegében eredeti formájában áll. A vasbeton hídépítés 1925 után gyorsult fel a megyében, amikor 6 év alatt 7 nagyobb gerendahíd épült: Berettyószentmárton (17-17 m), Körösszakálnál (legnagyobb nyílás 24 m), Komádinál (25 m és legnagyobb nyílás) Hencidánál és Pocsajnál két híd. A kisebb nyílású vasbeton hidak közül érdekes a nádudvari Hortobágy főcsatorna háromnyílású kerethídja és a Kalló főcsatorna jellegzetes kéttámaszú, konzolos gerenda hídja. 1942-ben épült Berettyóújfalu elkerülő útszakaszán Mistéth Endre tervei szerint a 70,0 m nyílású alsópályás vasbeton ívhíd, mely méretét tekintve - ha 1944 októberében nem robbantották volna fel - ma is holtversenyben csúcstartó lenne. A világháborúban 19 hidat (530 fm összhossz) robbantottak fel (országosan 1404 híd pusztult el). Jellemző a nagyütemű újjáépítésre, hogy 1948 májusában 13 híd végleges, 5 híd ideiglenes helyreállítása már készen volt. A helyreállítások során az újirázi Sebes-Körös-híd medernyílását Herbert hadihíd szerkezettel pótolták, a Darvas-Csökmő közötti Kutas-csatorna és a debreceni homokkerti felüljáró károsodott hidját átmenetileg alátámasztássaljavították. Ahol a károsodás (főleg vasbeton hidaknál) súlyos volt ott a forgalom számára provizóriumot építettek, s az eredetihez hasonló hidat építettek, mint pl. Pocsajban. Előfordult, pl. Berettyószentmártonnál, hogy célszerűbb volt új helyen, az eredetitől különböző szerkezetet, itt öszvérhidat építeni. Berettyóújfalunál készült egy különleges híd újjáépítés, itt a szegedi, felsőpályás acél ívhíd és más hidak anyagából, az eredeti alépítményen alsópályás vonóvasas, rácsos acélhíd épült. A II. világháború után először monolit vasbeton hídszerkezetek épültek. Külön is szólni kell a 1953-56 között épített Keleti Főcsatorna (KFCs) hidjai ról. A nagy hagyományú magyar alsópályás ívhíd építés folytatásaként ebben a megyében 16, 47-60 m nyílású közúti vasbeton ívhíd, és 3 vasúti acélhíd épült. A közúti ívhidak kezdetben hagyományos bordáslemez pályaszerkezettel és újszerű vonókábellel épültek (I típus), technológiai fejlesztésként később szegélybordás lemezhidak (II. típus) vonókábellel, majd utófeszített pályalemezű hidak épültek (III. típus). Az I. típusú hidaknál mintegy 20 évi üzemelés után kiváltó vonókábeleket kellett beépíteni. A Keleti Főcsatorna egyik hídja előregyártott pályaszerkezettel épült meg, ez a technológia azonban nem terjedt el, annál inkább, főleg 1960-tól az ún. fordított T tartós gerendákkal való hídépítés (max 10 m nyílás volt építhető), később az ennél nagyobb 148