Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Jelentősebb hidak az 1800-as évektől napjainkig

Kormánybiztos úrnak 1890. augusztus 20-án kelt 431. számmal nyert 33,587. sz. földmívelésügyi miniszteri leirat folytán az átadás illetőleg újból tárgyalás tartatván, kormánybiztos úr 1890. szeptember 27-én kelt 531. sz. rendeletében arról értesít, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szeptember 22-én kelt 49,630. sz. leiratával hozzájárult a kereskedelemügyi miniszternek azon javaslatához, hogy a híd fenntartása egyedül Mérges községet ne terhelje, hanem egy érdekeltségi csoport létesíttessék, melyre nézve kormánybiztos úr 594/1890. számmal tudomásvétel végett leküldi a kereskedelmi miniszter úrnak Győr vármegyéhez intézett 59,621. sz. a. leiratát az érdekeltségi csoport összeállítására vonatkozólag. Gyó'rmegyei alispán úr 6612/1890. sz. alatt intézkedett ugyan, azonban ez ügyben végleges határozat eddig nem hozatott. A Rábán 1891. évi marczius 10-iki magas vízállás alkalmával oly helyi jégtorlódások s zajlások keletkeztek, melyek az épített hidakat részben megingatták, a mérgesi híd alatti mederszelvény marczius 24-én fevétetvén, kitűnt, hogy az 1891. évi marczius havi nagy víz alatti jégzajlás a jobbparti hídfőt itt is nagy mérvben alámosta, azonnal intézkedés tétetett, hogy kőhányás alkalmazásával az alámosás további képződése meggátoltassák, azonban mielőtt ezen kőhányás eszközölhető lett volna a jobbparti hídfő 1891. marczius hó 26-án bedűlt. Ezen híd bedűlése okainak megvizsgálására kiküldött bizottság által felvett jegyzőkönyvben foglalt vélemények alapján a földmívelésügyi miniszter úr 1891. évi október 31-én kelt 55,408/1891. sz. a. leiratában a kereskedelemügyi miniszternek szeptember 27-én kelt 57,999/1. sz. átiratába egyetértőleg kimondotta, hogy a folyó év tavaszán bedűlt vághi és mérgesi Rába-hidak bedülésének okai nem a hídszerkezetben, vagy az építés és felügyelet körüli mulasztásban rejlenek, hanem a vághi híd bedűlését a nagymérvű jégzajlás, tehát elemi esemény, a mérgesi hídnál pedig az egyik övtartó gerendának kívülről nem észlelhető korhadása idézte elő, hogy tehát ezen hidak bedűléséből eredőleg az 1890. évi I. t.-cz. 60. és 118. §-ai alapján rendőri kihágás miatt a törvényszerű eljárás megindítása indokoltnak nem látszik. A híd ki- vagy ki nem építése iránt felsőbb helyről eddig utasítás nem érkezvén, a közlekedés egy komp által tartatik fel. Győrmegye alispánjának 1894. évi marczius 14-én kelt 1882. sz. a. hirdetménye szerint a mérgesi híd terve f. é. marczius 22-től ápril 3-ig a vármegye házában közszemlére kitéve levén, a helyszíni szemle 1894. ápril 7-én tartatott meg. A patona—győri csatorna 638 + 50 szelvényénél építendő gazdasági híd Patona községnél a csatorna 683 + 50 szelvényénél a 184.579 függőjű nagy víznél 1 mtrrel magasabban, s 33,73 össznyílással építeendő gazdasági híd kiépítése 1888. évi május 28-án felvett munkaátadási jegyzőkönyv mellett oly kikötéssel lett vállalkozóknak átadva, hogy a szóban forgó híd 1888. évi augusztus 25-ig teljesen befejezve, a forgalomnak átadható legyen. Az építési anyagoknak a munkahelyre való szállítása 1888. évi június 11-én megkezdetvén, a tényleges építés azonban csak 1888. június 26-án vétetett foganatba, s 1888. évi szeptember 10-én, vagyis a kitűzött határnapon az ácsmunka elkészíttetett, de a feljárók korlátfái és a földmunka egyengetése csak 1888. évi szeptember 24-én lett tényleg befejezve. A hídpróba 1888. szeptember 17-én eszközöltetett, melynél az állandó behajlás 2,4 cm találtatott. Az elkészített hídnál 1888. október 25-én a jobbparti szárnyaknál nagyobb mérvű kihajlás észleltetett, melynek megakadályozása czéljából művezető mérnök 1888. november 9-én az igazgatósághoz azon jelentést terjesztette be, hogy a híd szárnyai is kihorgonyoztassanak. Ennek engedélyezését azonban kormánybiztos úr 1888. évi november 13-án kelt 518/888. sz. a. rendeletével a kérdéses hídnak felülvizsgálatától tette függővé. 1888. évi deczember 29-én a jobbparti hídfő-czölöpök a függélyes állásból már annyira kinyomultak, hogy d. u. 3 órakor a híd jobbparti szerkezete leszakadt. A hídösszedűlés okainak megvizsgálására a közmunka- és közlekedési miniszter úr 1889. január 17-én kelt 2320/889. sz. alatt kelt rendeletével egy bizottságot küldött ki. Ezen bizottság a felvett jegyzőkönyvben azon véleménynek adott kifejezést, hogy a híd vállalkozók által tervszerint lett kiépítve s így a patonai híd jobbparti hídfőnek bedűlése, illetve a híd felszerkezetének leszakadása vállalkozók mulasztásán kívül eső okból, nagy mérvű alámosástól származott s a hídnak felülvizsgálását, illetve leszámolását a bedőlt hídnak vállalkozók által leendő újbóli helyreállítása után vélte megejtendőnek. A bedőlés okai megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv felterjesztetvén a m. k. kincstári jogügyi igazgatóságnak 13190/1. sz. véleménye alapján a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úrnak 1889. évi július 20-án 33,469. számú rendelete szerint — mivel a kérdéses híd felépítése és felhasznált anyagok jósága kétségtelenül beigazoltatott s így sem a társvállalkozók, sem pedig az építési vezetőség részéről mulasztás nem követtetvén el — az ügy tárgyalását befejezettnek kívánván tekinteni, az okozott kárt, mint előre nem látott esély következményét pedig a társulat kénytelen viselni. E magas miniszteri rendelet megelőzőleg 1889. évi május hó 23-án és következő napjain felvett felülvizsgálati jegyzőkönyv elbírálása alkalmából a volt közmunkaés közlekedési minisztérium 1889. évi június hó 1-én kelt 18894. sz. leirata szerint pedig, miután a kérdéses patonai híd bedűlése ügyében megindított tárgyalások akkor még végbefejezést nem nyertek, de különben is a bedűlt híd vállalkozó által újon felépítendő volt, ennélfogva a felülvizsgálat, illetve a leszámolás a 11354/889. sz. miniszteri rendelet szerint is majd a híd helyreállítása után lesz megejtendő. 59