Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Székesfehérvár hidjai EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK Székesfehérvár hidjai Székesfehérvárt a történelmi Magyarország szívében a mocsárvilágból kiemelkedő földnyelveken építették ki. A mocsarakat a Bakony hegységből folyó akkori Sár (ma Nádor és Sárvíz-malomcsatorna), a Vértes hegységből, a Móri árok felől érkező akkori Celény(ma Gaja-) patak, északkeletről az Aszalvölgyi árok, valamint délkeletről a Basa árok vizei táplálták. A szigetvilágon, földnyelveken átvezető közlekedést csak hidak építésével lehetett biztosítani. Egészen a 19. századig Székesfehérvártól északkeletre a Velencei-tó, délnyugatra a Sárrét terült el, ami a Velencei tó vízfelületével közel azonos volt. Ezt a természetes északkelet-délnyugati védvonalat középen a székesfehérvári Szőlőhegy, Ráchegy, Csúcsos-hegy kiemelkedései szakították meg, az észak-déli irányú átkelésre csak ezek térségében volt lehetőség. Székesfehérvár római és mai vízrajza és útjai ókorban a térség legjelentősebb hídja Gorsiumnál volt a Sárvíz felett (Székesfehérvártól 12 km-re délre). Gorsium hídjának köszönhetően válhatott a kor jelentős útcsomópontjává, stratégiai, kereskedelmi központjává. [3]. Székesfehérvár hídtörténetét a honfoglalástól kezdve 3 korszakra oszthatjuk. A honfoglalástól az 1700-as évek végéig Székesfehérvár mocsarakkal körülvett, hosszú fahidakkal összekötött szigetekből álló vár. Abban, hogy Székesfehérvárt Géza fejedelmi szálláshelynek választotta, majd később királyi székvárossá vált, szerepet játszott, hogy a mocsárvilágból kiemelkedő hosszúkás földnyelveket kisebb beavatkozásokkal, hidak, felvonóhidak építésével, jól védhető szigetekké alakíthatták. A 970-es évektől az első erődítésrendszer, a fejedelmi központ a mai püspöki székesegyház dombján állt, és a mai belvárosnál jóval kisebb méretű volt. A központot körbevevő palánkfalnak két kapuja és kapuhídja lehetett [4]. Az északon lévő Budai kapuhoz és annak felvonó hídjához sugarasan jöttek össze a Győrből („Hadút"), Esztergomból („Via Regia"), Lovasberényből és Óbudáról jövő utak. Áthaladva a váron, majd kilépve a Palotai kapun és annak felvonó hídján újra sugarasan váltak szét Veszprém, (Vár)Palota („Vár-út", az úrhidai Sárvíz-híd felé), Siófok (battyáni Sárvíz-híd felé), Pécs (tácfövenypusztai Sárvíz híd felé), Szekszárd, BaranyaA magaslatok két oldalán már a római korban két jelentős útvonal vezetett. Az egyik a mocsárvilágból kiemelkedő földnyelveken, a mai belvároson keresztül Gorsiumtól (Táctól) Arrabona (Győr) felé, a másik, amit az „Itinerarium Antonini" útikönyv is említ, a mai Székesfehérvár-Kisfalud határában Gorsium (Tác), Sopianae (Pécs), valamint Itália felől, a tartományi főváros Aquincum (Óbuda), illetve Brigetio (Ószőny), a dunai átkelő felé vezetett [1,2]. Az Ókortól meglévő útvonalak 10-11. században kialakított útcsomópont 13. századi út-, hídépítés Székesfehérvár középkori útcsomópontja 78