Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)
A hídépítés fejezetei
A hídé p ítés feje zetei (1946. július 31.) nem tudták helyreállítani, „csak" az út régi nyomvonalán két provizórium készült el, pedig a fennmaradt részletes dokumentáció szerint 1946-ban a rezsiben dolgozó Magyar Általános Útépítő Rt. élelmiszerrel „fizette" a munkásokat (210 tojás 1946. június-július hónapokban 863 millió adópengőbe került ...) [6]. A rendkívüli körülmények között végzett munkáról 13 oldalas felülvizsgálatijegyzőkönyv készült, igen sok melléklettel. (A Közlekedésügyi Minisztérium leirata szerint a vállalat végjárandósága 51 milliárd Mill-pengő, 23 milliárd adópengő és 2004 Ft volt.) 1946 novemberében az államépítészeti hivatal a főközlekedési utakon 15 ideiglenes, 11 félállandó és hat végleges híd helyreállításáról számolt be, megjegyezve, hogy az ideiglenes helyreállítások közül tizenhármat a Vörös Hadsereg készített [10]. A Magyar Általános Útépítő Rt számlája 1946, Közútkezelő tervtára Fejér megyében (Tolna, Somogy és Baranya megye is hozzá tartozott) Frivaldszky János miniszteri osztálytanácsos volt az újjáépítés központi felügyelője [7]. Az ő feladata volt többek között az újjáépítési tervek jóváhagyása. A tervezések rendkívül feszített ütemben készültek, ennek ellenére szabályos árajánlatot kértek, kezdetben magánmérnöktől pl. Sávoly Páltól, majd a megalakult állami tervező intézetektől (ÁMTI). !-ivÉr Újjáépítés Az újjáépítési tervek, ha lehetett a híd eredeti formában való újjá építését tártai mázták, de több esetben, pl. a dinnyési vasút feletti hidat Verő Imre az eredetitől eltérő megoldással tervezte (kétcsuklós, kétfőtartós konzolos keret). Figyelemmel voltak a forgalmi igényekre, ezért több esetben az eredetinél nagyobb pályaszélességgel épült újjá a híd. A 6. sz főút Váli-víz-hídjának újjáépítési megoldása, Hargitai Jenő hídleírása A hidak újjáépítésében az államépítészeti hivatal igen aktívan működött közre, pl. Ercsiben az ún. Bevári-híd ügyében több ízben szaktanácsot adtak, észrevételezték az elkészült hídtervet és házilagos építést vállaltak, ami kedvezőbb költségű volt, mint a vállalati kivitel [8]. Az államépítészeti hivatal mintatervek alapján és önállóan is készített terveket (pl. 806 sz. főút 5,550 km, 1949.) Az újjáépítésekkel kapcsolatban becses forrás a minisztériumi u.n. „alapkönyv", mely a pénzügyi ráfordításokat - rendkívül részletesen - hidankénttartalmazta [9]. A kivitelezők közül néhány név ebből az adathalmazból: Majoros Olivér 6. sz. út 76,050 km, Zolinek Jenő Sárkeresztúr Kajtor-csatorna-híd, Szőcsik Dezső 62. (ma 63.) főút 44,428 km, Heinrich és Feledi 603. (ma 62.) főút, Barta Károly és Blyer Sándor 80. sz. főút 35,820 km, s hosszasan sorolhatnám a neveket, a kifizetett összegeket. Kisebb hidak újjáépítése csak későn történt, a Sárbogárd-nagyhörcsöki úton levőé 1967-ben. Hídlap
