Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

A hídépítés fejezetei

A hídépítés fejezetei Újjáépítés A megyében a hídkárok felméréséről 1945. júliusában készített kimutatás szerint az állami utakon 18 híd (113 m hosszban), a törvényhatósági utakon 39 híd (175 m hosszban) a vicinális közutakon pedig 22 híd vált az értelmetlen pusztítás martalékává [2]. A felrobbantott hidak közül csak 11 volt viszonylag nagy nyílású: négy vasútvonal feletti (7. sz. főúton három, Száron egy műtárgy), hat Nádor-csatorna és egy Váli-víz-híd a 6. sz. főúton nevezhető olyannak, melyek pótlása átmeneti nehézséget okozhatott a harcokban. 26 boltozott hidat is elpusztítottak, pedig ezek jellemző nyílásmérete 3-4 m volt. Az említett 79 hídon felül, hat híd (öt boltozat és az 1882-ben épült acéltartós székesfehérvári Gaja-híd) pusztult el Székesfehérvár város hidjai közül és három ment tönkre bombázásban, tüzérségi lövedéktől, egy pedig a háborús forgalomtól, így 89-re tehető a háborús hídkár, ám ennél jóval több lehetett az elpusztult hidak száma, hisz helytörténeti írásból tudjuk, hogy pl. Ráckeresztúron négy híd ment tönkre 1944-45-ben [3]. A KPM 1945-ben csak az állami-, törvényhatósági és vicinális utakon elpusztult hidakról kért adatokat. A kárlistában nem szerepel a mezőkomáromi Sióhíd, mert Enyinget és környékét csak 1950 után csatolták a megyéhez. A hidak ideiglenes, majd végleges helyreállítása természetesen sürgős volt nemcsak a forgalom lebonyolítása, hanem az árvízkár elhárítása érdekében is, ezért a roncsokat sürgősen el kellett távolítani. Erre a feladatra nehéz volt vállalkozót találni. Az alispán 1946. augusztusig öt fa, egy tégla (és öt acél MÁV híd) hídroncs kiemeléséről számolt be, sürgetve a folyamatban lévő roncskiemelések (Szabadbattyán, Cece, Vájta, Kishörcsök) sürgős befejezését [4]. A roncskiemelések 1945-1949. május 1. közötti teljesítését a KPM felmérte, eszerint Fejér megyében 30 hídnál kellett jelentős roncs eltávolítást végezni (1977 t) mintegy 48 ezer órányi munkával [5]. A már említett, 1945-ben készült felmérés szerint (1945. júliusáig) 18 hidat ideiglenesen már helyreállítottak, pl. úgy, hogy a roncsra építettek rá áthidaló szerkezetet, vagy alátámasztották a felrobbantott vasbeton lemezt és 27 híd helyett provizóriumot építettek. A forgalmas közutakon a Vörös Hadsereg A Csákberényben, 1945-ben épített provizórium, ÜKIG archívum Dég, Tófarka-patak hídjának provizóriuma, ÜKIG archívum A 7. sz. főúton a felrobbantott 7 híd közül 1946. július 31-ig ötöt végleg újjáépítettek, így az igen ferde, nagynyílású, vasút feletti hidat Dinnyésnél (az egyedi hídleírásnál erről részletesen lesz szó), Szabadbattyánnál a Nádor- és a Malomcsatorna-hidat, minden erőfeszítés ellenére eddig az időpontig az úttengelyben írta elő 70 t teherbírású ideiglenes hidak építését [6]. A 7. sz. út székesfehérvári, vasút feletti hídjának roncsa. Molnár Tibor felvétele, Fejér megyei Múzeum