Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Egyedi hídleírások

PONTONHIDAK pök, fenyő helyett tölgy pilonok és pallózat, gondos hídmester, 25 fős kezelőszemélyzet 4 fő helyett, városi főmérnöki felügyelet). A felújítás több évig tartott, mire a végleges működési engedélyt 1912-ben adta ki az alis­pán. A román hadsereg 1919 tavaszán szétlőtte, elsüllyesztette a hidat, amit csak 1920 szep­temberére sikerült helyreállítani a Wolya­czek Szaniszló százados vezette szegedi utász zászlóalj csongrádi hídépítő különít­ményének. A helyreállítás 1.000.000 koroná­ba került, amit a Nagyréti birtokosok által felvett kölcsönökből fedeztek. A helyreállí­tás azonban nem volt egyenértékű a régi híd­dal, mivel a 14 db úszómű csak 3,8 m széles forgalmi sávot tartott a hátán, ami kizárta a kétirányú közlekedést egyidőben. A hídba beépítettek 2 db a HM és több, a szegedi Kot­ró Vállalat tulajdonában lévő sárhajót. Jóval később, 1923-ra tudták csak - további anyagi áldozatok árán - a kölcsön eszközöket kivál­tani. [2] Az 1932-es jegesár kitördelte a pilléreket, s egyébként is - követve a mederváltozást, - a hidat áthelyezték, azaz a város felöli hídfőt mintegy 150 m-rel, a vízfolyással szemben, felfelé tolták el. 1933 tavaszára került a híd a máig is meglévő helyére. A veszteségek csökkentésére a hídvámok díját az éves költ­ségvetési viták tanúsága sze­rint növelték és 1940-es évek­ben a hídüzem rentábilis vál­lalkozássá fejlődött, tartalék is képződött. 1944-ben már a EGYEDI HÍDLEIRÁSOK korszerűsítését tervezték, elsősorban a mere­dek parti szakaszokat szerették volna a víz­szintingadozást követő szerkezetre cserélni. Csókási Ferenc városi főmérnök a terveket és a kimutatásokat el is készítette, de mind­ez csak terv maradt, mert a hajóhidat a visszavonuló német csapatok felrobbantot­ták. 1944-1949-ig nem volt híd, ismét csak kompon közlekedhettek. 1948-ban a gazdák ismét a kezükbe vették a dolgok irányítását és megalakították a Csongrád Nagyréti Ti­szai Átkelési Szövetkezetet. A szövetkezet vállalta, hogy helyreállítja a hidat, de ennek fejében kérte, hogy a város adja bérbe nekik. Már az ehhez szükséges városi közgyűlési határozat is megszületett, amikor valami, máig nem tisztázott esemény megakasztotta a híd ügyét. A város magára maradt, és 600 ezer Ft államsegélyért folyamodott. Az állam 150 ezer Ft segélyt, 150 ezer Ft kölcsönt adott, továbbá az építési anyagok egy részét bizto­sította. [3] A Budapesti Margit pontonhíd alkatrésze­inek felhasználásával 1949 júliusára ismét megnyílt a hajóhíd. Az új híd a parti részek­ből, s 13 hídhajó alkotta úszórészből állt, ame­lyek közül 9 egység volt un. vas fél ponton. Csökkent a parti részek meredeksége is. 138 Az újjáépítés terve (Közútkezelő Tervtára)

Next

/
Oldalképek
Tartalom